A Szabadság-szobor megkeresztelése
Ha valakinek nem lenne ideje elmenni a templomba vasárnap. Esetleg előtte, ne adj’ Isten utána.
Magasra tették a mércét „eleink”. A Gellért hegy tetejére. Mégis oly közelre, hogy Budapest nagyon sok pontjáról látható. Klasszikus értelemben mindenki számára ugyanazt jelenti. Még akkor is, ha nem kell túl nagy fantázia ahhoz, ha egyesek a vélt vagy valós megkeseredésükben kibúvót keresnek a fogalom alól. Mindenkinek van keresztje. (Hordja egy egész életen át. Sipos F. Tamás) Egyes híresztelések szerin – az „ötlet” szót már önmagában ferdítésnek érzem – „A SZOBOR”-nak is lesz... Legyen?
Azt egy kissé elkésettnek érzem, hogy erről indítsak szavazást, elég sok felületen belefutottunk már ilyenbe. Talán a felület szellemiségének – és véleményének is – jobban megfelel, ha az alábbi kérdést teszem fel. (Jobban rávilágít az irányított szavazásokon feltüntetett betűsorokra.)
„Testvéreim! Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, és bánjuk meg bűneinket…” No de kérem, csak Őszintén! Sőt, nem is kell feltétlenül kinyilatkoztatni, esetleg blogot írni róla. Csak tessenek szívesek magunkba nézni!
„Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.” No, meg némi iróniával főszerezve a blog szellemiségében.
„Az Úr legyen veletek!”
„És a Te lelkeddel!” Az enyémről már nem is beszélve…
„Gyónom, a mindenható…” Na, jó, bevallom őszintén – bár a rendszeres olvasóknak nem újság – engem is megkereszteltek anno, mert az volt a „szokás”. Mint ahogy az is köztudott, hogy nem vagyok vallásgyakorló. Nyilvánosan sem, meg otthon sem. Ennek ellenére tiszteletben tartom a „valódi” keresztények hitét és világát. Annak ellenére, hogy ez a megközelítés általában nem kölcsönös. Ez így van a politikai nézettel is, de levetíthetjük a mindennapi dolgok nagy többségére is. Biztos én is követtem el hibákat, de nem kentem a „jóistenre”, sőt vigaszként vagy megbocsátásért sem „menekültem” hozzá.
Bocsássátok meg vétkeiket, miképpen mi is megbocsátunk. Kivéve azoknak, akik úgy mennek el valahova – akár a templomba is – hogy tudják vétkeztek, de az Úr majd megbocsát nekik. Erre szoktam mondani, hogy az ilyeneket be kell zárni valami szűk, dohos, penésszel (zsírral, amelyet belepett a por) átitatott helyre, ahol megbeszélhetik egymással a dolgot.
„Könyörögjünk”… Ilyenkor persze az ember elgondolkodik. Kihez is kellene rimánkodni? Azoknak az eszement ámokfutóknak a lelkéhez, aki ilyen erkölcsi, gazdasági és hangulati környezetben hasonló beruházásokat terveznek, vagy az Úr-hoz. Előbbiekhez csaknem reménytelen. Hiszen gondolkodásukban „egyenirányítottak”, nem is fordítanak energiát arra, hogy önálló gondolataikkal legalább önmérsékletet tartsanak. Minek is, ha van más, aki gondolkodjon helyettük. Nem marad más, mint az Úr-hoz rimánkodni. Hátha majd őrá hallgatnak. Ezzel csak egy baj van. Minden olyan kapcsolatban, ahol van egy köztes láncszem, benne van a pakliban, hogy „gellert” kapnak a gondolatok, és elkezdi mindenki sajátságosan értelmezni az „intelmeket”. Jaj, majd’ elfelejtettem, hogy az „Ő” uruk a Karmelitában lakik ott fenn. Kicsit alacsonyabban, mint a Gellért hegy, de ennek ellenére az egész város (ország) a lába előtt, (alatt) hever. Még „szerencse”, hogy van egy „helyettese”, aki a pártja nevében mindenképpen hordozza a „keresztény” értékeket. (Sajnos tényleg csak a nevében.) De legalább neki „megengedett”, hogy hasonlóan „okos” ötletekkel álljon elő. (Mint pl. a zászló napja.)
Kérünk Téged, hallgass meg minket!
Mindannyiunk számára fontos jelkép látható a város híres magaslati pontján. Sőt a főváros, az ország felett. (Talán még a holdról is látszik. – ha „ők” azt mondják, a kereszttel együtt biztosan.) Megbélyegezhető e, megosztható e egy olyan jelkép, amely sokak számára jelenti az egységet? A sok ugyanis nem feltétlenül mindenki. 1947. óta áll a helyén az „asszonyság”. Országunk történetében azóta is igencsak sok fordulat állt elő. Így talán „természetes”, hogy az alkotás megítélése is hozott „némi” változást. Ezt elsősorban a körülötte levő „mellékszereplők” mozgása jelentette. Most egy ideje már béke honol körülötte. (Ha csak a nem messze lévő vendéglátó ipari egység körüli herce-hurcát nem tekintjük konfliktusforrásnak.) Ugye, hogy itt az ideje ezt is megbolygatni valamivel? Hááát nem!
Kérünk Téged, hallgass meg minket!
Nekem csak egyetlen kérdésem van: Miért? Mármint, hogy minek kell ide (is) egy kereszt. A „miből?-t”, azt tudjuk, hogy össze fogják hozni, még ha mi nem is tudjuk, hogy MIBŐL. Illetve tudjuk, mert azt is mi adjuk össze, csak nem biztos, hogy erre. Félreértés ne essék, nem vagyok „mindenellenes”. Sőt azt is ki merem jelenteni, hogy pl. a tűzijáték is egy „szükséges rossz”. Igen, tiszteletre méltó a megemlékezés, a hagyományok, sőt a turistáknak, vendégeknek is egyfajta látványosság, ráadásul „ingyen”. Utóbbi persze nem így igaz, de legalább látjuk, hogyan tűnik el a pénzünk, ezúttal látványosan. (Ennek többszöröse meg láthatatlanul, vagy legalábbis számunkra…) A baj a nagyságrenddel van! Egy kisebbel ugyanúgy beérnénk, és még lehet, észre se vennénk a különbséget. De úgy, hogy kihangsúlyozzák, egész Európában ez a legnagyobb… de miért?
Kérünk Téged, hallgass meg minket!
A kereszttel egy „kicsit” más a helyzet. Azt értem, hogy keresztény ország vagyunk, és a legtöbben ebben a hitben, vallásban – a kívülállók számára ebben az ideológiában – nevelkedtek. De nem mindenki. Tehát, az egyébként is megosztó – és több tekintetben megosztott – társadalomban további feszültséget szítanának az „építéssel”. Értem, hogy ez lenne a legnagyobb, de ez csak nagyzásmánia! Ráadásul semmi keresni valója egy végre elfogadottan kész alkotás mellett. Az országban nagyon sok ilyen vallási jelkép látható. Gyakorlatilag úton útfélen. Mindenki megtalálja a magáét. (Nem szeretnék senkit megbántani. De akinek ez kevés, induljon zarándokútra, és számolja meg őket egyesével!)
Kérünk Téged, hallgass meg minket!
Hagy ne jöjjek a „demagógiával”, még akkor sem, ha azt csak a hataloméhesek mondják az arra való törekvésre, hogy mit lehetne jobbá tenni ebben az országban. Egészségügy, pedagógusok-, rendőrök… bére, meg persze mindenki másé, aki dolgozik! Nem mellesleg adózik is emellett! Mert a többség még az utóbbit is megteszi! Ellentétben a „jóléti társadalomban élőkkel”. (Kaszinók haszonélvezői, vagy a focistákról nem is beszélve…)
„Az Úr legyen veletek!”
„És a te lelkeddel!” (Ha megbékéltetek azért, ha nem akkor meg azért.)
„Áldjon meg benneteket a mindenható Isten: az Atya, a Fiú és a Szentlélek!”
„Ámen.”
Az írás véget ért, (a szerzőjének legyen hála) „menjetek békével.” (Vagy tomboljátok ki magatokat a kommentszekcióban, az úgyis arra való.)
Kép: Pixabay
Üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával.
