Nem új fogalom ez, csak „kicsit” átértelmeztem. De attól „félek” nem csak én.
A mai – 2025-ös – „haszonlesők” természetesen már mások. Azért kapják a fizetésüket, hogy megvizsgálják, hol, és mennyi is az a „többlet”. Ma azt „elemezzük” – persze a hétköznapi ember szemével – hogy biztosan jó helyen keresgélnek e. Ja, persze igen, hiszen ezt mondták nekik.
Szép dolog ez a magyar nyelv. Emlékeztek még a „kupecokra”. Azok viszonylag gyorsan megoldották a „kereskedelmet” Kiálltak a vásártér elé, megvették gyorsan a felhajtott jószágot, és gyorsan túl is adtak rajta. Ezt azért ne tartsuk egy nagy „befektetői” körnek, mert „olykor-olykor” már a vásárlás pillanatában meg is volt a következő „balek”. Persze ehhez is érzék kellett, no meg kapcsolatok. Szerintem tévesen ítélte meg őket a népnyelv azon használóinak köre, akik őket titulálták haszonlesőknek. Pont az irigyek voltak azok, akik magukra húzhatták volna ezt a jelzőt. Hiszen nekik még „ennyi eszük sem volt”. Igaz, „minden szentnek maga felé”… De nem mindegy, hogy csak gondolatban, vagy tetteikben is megnyilvánult a „saját részre hajlás” esete.
Ez az árrés dolog viszonylag egyszerűnek tűnik. Van valami, amit megveszek „X” Ft-ért, és eladom „Y”-ért. A közte jelentkező pénzből próbálj meg megélni. Lapozgattam a szakirodalmat, és nagyjából ugyanez jött ki. Na, ezt alkalmazzák most a kereskedelmi láncoknál. Bemegy majd gondolom egy „árfigyelő”, megnézi a számlát a „bemeneti” és a „kimeneti” oldalon is. Kiszámolja, hogy max. 10% lehet a differencia és „jóccakát”. Nyilván ez csak a „listás” termékekre vonatkozik, tehát a többinél szabad a „csók”. E utóbbi kb. így volt a konkrét árstoppok idején is. Magyarul „mindenki” a többi terméken próbálta behozni az „elmaradt” hasznot. Mint ahogy akkor is az járt jól, (vagy rosszul, ez nézőpont kérdése) aki „változatosan” el tudott éldegélni abból a termékből (illetve a helyenként hozzá tartozó típusválasztékból.) Ha, meg nem, akkor „kibővítette” az éléskamrát, és akkor ugyanott volt, mint előtte.
Nem is tagadtam soha, hogy a (köz)gazdaságtani, pénzügyi fogalmakkal nem állok valami nagy barátságban. Általában túl komplikáltak, már önmagukban a szavak is magyarázatra szorulnak, hát még ami a tartalmukat illeti. Kicsit úgy vagyok vele, mint a tanult barátaim az írásaimmal. Ismerik a betűket, még csak-csak próbálják a szavakat is értelmezni, de valahogy a szavak sorrendje, illetve összekapcsolásuk „logikája” már megzavarja őket.
Ez eddig „rendben” is lenne de… Most hagy ne keressek százalékokat, hogy a fogyasztási piac szerepkő közül mekkora részt visz el a kereskedelem. Nyilván nagyot, mert mindenki „azért él”, hogy vegyen és eladjon. De mi a helyzet a többi szereplővel? A gyárak, szolgáltatók vonalán. Nyilvánvaló, hogy a kereskedelmi szektorban is vannak olyan „érdekek”, ahol nem kevés az, ami „csurran, cseppen”. Na de nem elképzelhető, hogy az igazán „kemény mag” még így is rejtve marad. Főleg úgy, hogy vannak olyan területek, ahol ezek a mutatók nem ennyire egyértelműen mérhetők. Pl. egy kőbánya vonatkozásában mennyit lehet keresni. Most nyilván nem a budapesti városrészre gondolok, hanem mondjuk egy olyan üzemre, ahol valóban követ bányásznak. Lépjünk is innen tovább, nehogy azt gondolja valaki, hogy egy konkrét ember konkrét felmenőjének konkrét üzletére céloznék. Hol megyünk tovább? Természetesen az úton… autópályán… stb. Tényleg nagyon fura dolgokat hall az ember, hogy mennyiért építenek 1-1 kilométert itthon, vagy széles e világban.
Sőt ha már utazunk tankolni is kellene. Tudom most épp nagyon hangosak az „egyik oldal” szimpatizánsai, hiszen épp csökken a benzin ára. Pont úgy visítanak, mint a FT/EUR árfolyam kedvező alakulásakor. De könyörgöm, ez mindig így volt! Ment egy kicsit lejjebb, aztán feljebb, aztán sokkal feljebb. Egyébként nem jutottunk volna ide évtizedek alatt, ahol most tartunk. Benzinárban és valutaárfolyamban egyaránt. A folyékony termékeknél hogyan is alakul a vásárlási/eladási ár aránya? Vagy ezt mikor is kell nézni? Mikor melyik adót kell benne figyelembe venni… A többi energiahordozóról nem is beszélve. Vagy „állambácsi” nem olyan boltos, mint a falusi „közértes”?
Aki ezt érti, annak mondhatni „szerencséje” van. Apropó szerencse… Hogy is van ez pl. a kaszinóknál? Ott még sokkal egyszerűbb a képlet, hiszen adózni se kell a jövedelem után? Ééééééés akkor még jöhetnék a focival ugye! Amihez mindenki ért. Csak azt nem tudni, hogy az ott „keletkező” haszon egyrészt miből képződik, másrész hova lesz. De az biztos, hogy 10% haszonért már szerintem le sem nagyon hajolnak.
Kik jártak megint rosszul? Akiknek a „hasznát” viszonylag egyszerűen és átláthatóan lehet megfigyelni. Igen, ezt mi is érezzük: a pénztárcánkon.
Kép: Saját, és nem túl bonyolult
üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával
