Lassan összeáll a kép. Pont most alakult a HK, pont most jelentették be a nyugdíjasok „támogatására” való törekvés legújabb fejezetét.
Amikor márciusban megszületett az idei első „igazi” visszhangot kiváltó tervezet a nyugdíjasok támogatására, már annak is nagy hatása volt. De az embert mindig érik új ingerek, mint ahogy a kormányban is dúl az ötletparádé. Na, de kinek jut a nagy pénz, és kinek az apró?
Távol álljon tőlem, hogy bántsam a nyugdíjasokat. Annál is inkább, mert a mai napon én is egy évvel közelebb kerültem hozzájuk. Félreértés ne essék, és nem vagyok olyan naiv, hogy már most a munkaidőn túli „juttatásban” gondolkodjak. Pedig elvileg már 10 éven belül az „álomhatár”. Már ha… Sőt, a jövő évi választások után bárki is kerül hatalomra, biztos vagyon benne, hogy nem ez lesz az első megoldandó kérdés. (Ezt csak azért tartottam fontosnak megjegyezni, nehogy idő előtt megjelenjen állandó „szakértőm” és elővegye a „Magyar Péter kártyát”.)
A hagyományokhoz híven kérem, hogy idén se árasszatok el a jókívánságokkal. Köszönöm, megleszek így csendben, ahogy szoktam. Megelégszem azzal, hogy elolvassátok az írásomat, és ezen gondolatok jegyében értékelitek a körülöttetek zajló eseményeket. Közben tudom, hogy rám (is) gondoltok. Jó-jó, egyesek inkább anyukámra. Megnyugtatok mindenkit, köszöni szépen, ő is jól van! Tudom, hogy hamarabb készen van egy „BÚÉK”, de legalább ilyenkor „növeljétek" a kattintások számát!
Természetesen én se vagyok olyan „balga”, hogy biztosra vegyem a nyugdíjazásra vonatkozó (év)számokat. Addig még… sok víz lefolyik a Tiszán! (Mosolygós jel!) Arról nem is beszélve, hogy az nem is lehet cél, csak egy állapot, amit előbb-utóbb „megél” az ember, vagy legalábbis reméli, hogy eljut odáig. Ééééés, akkor majd kapja azt a nyugdíjat, amelyet megérdemel egy átdolgozott élet után. Mááááár ha addigra meg nem változnak a szabályok. Vagy ugye, nem változnak a feltételek, de lesz még miből kifizetni… De most lássuk azokat, akik bár javában benne vannak, mit is kapnának. (A krumplin kívül.)
Kezdjük először magával az összeggel, bár ezt már sokan „beosztották”, levetítették egy-egy időszakra. „Párosították” az inflációval. Háááát ebből nem született „szerelemgyerek” az biztos. De mégis, mire elég az a 30.000 Ft? Igaz, a hétvégi bevásárlásokat általában nem én intézem, de úgy nagyságrendileg azért összerakjuk a képet. Egy hétvége, pipa! Igaz, hogy egy hónap híján már csak a fele van hátra az évből, de az még elég sok szombat-vasárnap. Jó-jó, hagyjuk az „énpéldákat”. Egy nyugdíjas már lassabb fordulatszámon él. Esetleg kitolhatja több hétvégére is. Valóban, akkor már tényleg csak hat hónap lesz hátra. Sőt, mekkora ötlet! Adjuk oda nekik minél később, annál több marad karácsonyra! Ugye, hogy ki lehet vele húzni az év végéig!
Ja, de nem ám pénzt adnak. ÁÁÁÁ, azt direktben el kellene vonni valahonnan. Majd gyártunk kártyákat! (Ilyen-olyan utalványokat többféle címletben.) Én nem tudom melyik NER-lovagnak van ezzel kapcsolatos „gyára”, de az biztos, hogy legjobban ő jár majd. Meg persze a hozzá kapcsolódó adminisztráció. Mindezek költsége természetesen levonandó a teljes projektre szánt keretből.
Az ugye nem kétséges, hogy éppen ők az a korosztály, akiknek a legnagyobb szükségük lenne egy „szabad felhasználású” lehetőségre. Sajnos a leginkább gyógyszerre költenék, hiszen köztük van a legtöbb ilyen jellegű felhasználó az biztos. Ugye sokan emlékeznek még a különféle étel utalványokra. Meg arra is, hogy az igazán rászorulók ezeket áron alul adták el, hogy a pénzen orvosságot vehessenek. Éppen azok „vették” meg ezeket, akikre leginkább rá lehetett fogni, hogy elgurult…
Picit sajnálom a nyugdíjasokat. Most egy olyan projekt „céltáblái” lettek, amivel a kormány nagyot akar durrantani. De, hogy a harcosok klubja mekkorát szól majd, azt egyelőre nem tudjuk. Bár az elszántság nagy, az első visszajelzések alapján egyre inkább az a meggyőződése az embernek, hogy visszafelé sül el. Én már szó szerint is megköszöntem egy-egy propagandistának, hogy bepróbálkozott. Így ugyanis a „cimborái” olyan tartalmak közelébe is jutnak, amelyet egyébként biztos nem olvastak volna el. Jó-jó, így sem valószínű, hogy elolvasnak bármit is egy-egy címen kívül. Nekik csak az a céljuk, hogy otthagyják a lábnyomukat. Azért tessenek csak vigyázni, mert lassan felnő egy olyan generáció, ahol egyre kevesebb a digitális analfabéta!
Na, de a bevezetőben „ígértem” nagyobb pénzeket… Így a végére viszont tudom, hogy már a lankad a figyelem. Ezért ezt csak úgy itt hagyom…
Nem tudom, hányan kapnak információkat különféle pályázati kiírásokról. Láttam én már sokat, ami szinte sugallta, hogy kinek íródott. Szerintem itt is elég a számokra koncentrálni. Akkora pénzek mozognak megint, ami már felér egy lottónyereménnyel. Ugye, hogy egy hétköznapi embernek sem sok esélye van a szerencsejátékok bűvkörében érvényesülni. Na, ezt se nekünk – HK-n kívülieknek – találták ki. Nos, elment már valakinek a kedve a nyugdíjasságtól? Vagy épp most jött meg?
Kép: PályázatMenedzser
üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával
