Az iskoláról nem véletlenül mondják, hogy életünk végéig elkísér. Már akit…

Ritkán foglalkozom közvetlen (párt)politikai kérdésekkel. Ennek egyetlen oka, hogy nem értek hozzá. A kellő mértékű elmélyüléshez túl kevés információval rendelkezem.

Az előző mondatom „magyarra fordításával” a törzsolvasók már többször találkoztak. Én azon többséghez tartozom, akik nem értenek a politikához. Viszont azon kisebbséghez, akik ezt be is merik vallani. Viszont a „dolog” hatásai engem is érintenek. A (helyzeti előnyömből adódóan) itt tankolok, itt járok orvoshoz – szerencsére ritkán – és itt vásárolok. (Bocs, hogy) itt élek.

Éppen fentiek miatt ez a bejegyzés a „szokásosnál egy kicsivel” rövidebb lesz, gondolom sokak örömére. (Így talán azok is megértik a mondandómat, akik kevésbé vevők a rejtett tartalomra.) Nyilvánvalóan a nyolc osztály elvégzését ebben a vonatkozásban nem lenne ildomos felhozni. Azonban egy másik szempontot figyelembe véve mindenképpen indokolt.

Sokszor mondták már a politikában (is) hogy az ördögnek a falra való pingálása nem túl előnyös dolog. Na, most aztán a „Mi hazánk” (már akié…) belépett a szarvval ellátott jószág szerepkörébe. Ugye sokszor pedzegették már mindenféle fórumokon, hogy kinek adjanak választójogot. Jelenleg minden magyar állampolgár, aki betöltötte a 18. életévét az választhat, és választható. Tulajdonképpen ezzel szavazóvá is válik közérdekű, és hivatalosan feltett kérdésekre is. (Remélem, jól tudom, vagy legalábbis nem járok messze az igazságtól. Tudom-tudom, vannak kivételek…) Pont Könyvégető Dorka férje (Novák Előd) ugyanis bejelentette, hogy írni- olvasni tudáshoz kötné a szavazati jogot. Bevallom, nem nagyon tudnék vele vitatkozni, egy-két dologgal azért lenne bajom. Ezt hogyan mérnék? Éééééés főleg mikor? A választások előtt lennének röpdolgozatok? Erről adnának igazolást? Esetleg összefüggésbe hoznák az iskolai végzettséggel? Oké, hogy van, mondjuk 8 osztálya valakinek, de ez lehet esetleg kétszer négy?

De tegyük félre a matekot, végül is írás-olvasásról volt szó. De akkor mi a helyzet a funkcionális analfabétákkal? (Bocsánat, nem szerencsés ezt túlragozni, de ez a történet pont erről szól.) Tehát az illető tisztában van a betűvetés fortélyaival, (tudja, hogy nem kapával végezzük a szántóföldön) le is szüreteli a termést (tehát olvas”gat” is) csak nem érti… De van még egy csoport. Köztünk él egy csomó olyan honfitársunk, aki már ugyan megkapta az állampolgárságot (ilyen-olyan okok miatt) de még mindig nem igazán ért magyarul. (Hááát most jó hülye példa lenne itt Marco Rossi). Távol álljon tőlem, hogy bárkit is megbántsak, de muszáj egy kicsit magyarázkodni. Főleg amiatt, amikor az utóbbi két csoportra gondolok. Ugyanis köztük is lehetnek – és bizonyára vannak is – nagyon értelmes emberek, akiknek az írásbeli kommunikáció nem igazán megy. De nem tudhatjuk, hogy miért kerültek ebbe a helyzetbe. Ettől függetlenül lehetnek nagyon értelmes és okos állampolgárok. Lényeg, hogy őket se lehessen kizárni a szavazati joguk gyakorlásából. Én tudom, hogy nem ők képezik a többséget. De azért vannak azok a helyzetek, amikor 1-2 szavazat dönt.

Így a végére akkor mégiscsak egy kis „gonoszkodás”. Kinek segítene egy ilyen tervezet elfogadása? Nem lehet, hogy éppen egy olyan csoportot céloztak meg, akiknél „tömegesen” állhat fenn az a helyzet, hogy elég távol állnak a betűk világától? Pont azokat, akik egyébként nem igazán jutnak „hiteles” információktól. (Még nálam is nehezebben.) Pont azokat, akiket a legkönnyebb befolyásolni. Végül is könyvet, újságot nem adhatnak nekik, mert nem tudják elolvasni. Viszont meg lehet őket venni egy zsák krumplival! Vagy a „burgonyatanács” már látja, hogy jövőre nem lesz jó a termés? 

Kép: Pixabay montázs

Üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával.