Nekem senki nem mondja, hogy nem szeretem a városomat. Dehogynem! Még egy akkumulátorgyárat is adnék neki.

Lassan végéhez közeledik akku-roadshow. Hiszen alig van már olyan település vagy legalábbis régió, ahol ne jelentek volna meg a kis energiatárolók „nagykövetei”. De, ha jól tudom, nálunk még nem jártak. De mégis, milyen dolog ez? Hogy-hogy nem? Mit követtünk el? (Vagy mit nem?)

Mi az, hogy én nem rajongok a szülőföldemért? Még hogy én ne lennék „lokálproletár” vagy mi a túró az idegen szava ennek… Milyen város az, ahova nem terveznek akkugyárat a mai „modern” világban? Hátrányos helyzetű! Háááát mivel világítunk, ha a Tiborcz-lámpák „kimennek” a divatból. Tán petróleumlámpával? Mi az, hogy nekünk nem jár? Már le sem vagyunk s(z)avazva? Ak(k)u…v@ életbe!

Ebből is látszik, hogy mi nem vagyunk a kormány kegyeltjei. Már minden „vackot” gyártunk az autókhoz. (Az utánfutókról nem is beszélve.) Sőt, össze is szereljük kompletten. Igen, a „háromágú csillagosról” beszélek. Sőt, most még idejön a ZF is. Azok meg más járművekhez gyártják a futóművet. Persze, hogy gyorsabban szedjék a lábukat. Ide, vagy innen el, ez még nem eldöntött kérdés. Ééééés? – kérdem én. Azoknak nem kellene akkumulátor? Igazi zöld politika lenne, egy zöldmezős beruházással egyetemben. (Jaj, az egyetem itt csak véletlen összecsengés. Időben és terjedelemben már nem férne bele a történetbe.) Persze-persze, mert a nagy múltú gyár-elődöket is zöld mezőre építették. Na jó, abban az évben állítólag, már nem vetették be gabonával. Csak ideológiával. Meg sok-sok acéllal, betonnal és sok-sok „guruló dollárral”. Ja, nem itt euro-val, de ez most „mindegy”. Most még lehetne öntözni akkumulátor folyadékkal is. Vagy esetleg zselével. Jutna az „igehirdetők” sérójára is, hogy jól be legyen lőve. De nekünk nem lehet akkumulálódni. (Ez már majdnem olyan „szép” szó, mint az oltakozni.)

Országos szinten bezzeg megint élenjárók vagyunk, világméretben is! Igen, „elem”-gyártásban! Mégis nagyobb büszkeség erről beszélni, mint az alkoholizmus, a szív és érrendszeri betegségek, a dohányzás, meg a fene tudja, hogy miféle „fekete listákon” elfoglalt előkelő helyezésünkről. Gyere haza fiatal! – feltöltődni.

Még, hogy nálunk „mutyi” van az Alföld közepén! „Látjátuk feleim szümtükhel, mik vogymuk: isá, por ës homou vogymuk.” Dehogy is, nincs itt semmi látnivaló! Hiszen még egy „valamire való” akkugyárat sem sikerült kilobbiznunk magunknak. (Eddig.) Nem baj! Van nekünk (az örök boldogságban) úszó aluljárónk. De ennek ellentéte, az „ideiglenesen megfelezett” felüljáró is itt „magasodik”. De a virágzó, sőt az örökké újratermelődő „kátyúk hazája” büszke címmel is kitüntethetnénk magunkat.

Na, de ne nagyon legyen hiányérzetünk! Az eddigiekről se nagyon kérdeztek meg bennünket. Csak úgy idetelepítették a fentebb említett „intézményeket”. Lehet, hogy most se kellene semmiről „konzultálni”. Csak a „szokásos” propagandával kellene elhitetni, hogy milyen jó lenne nekünk (is) feltöltődni.

Ezt csak azért írtam, hogy legyen mivel levezetni… Az akkumulátoroknak legalább az „egyik fele” pozitív. Legyen világosság!

Kép: Pixabay

Üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával.

Az Index címlapjáról már egy ideje eltűnt a „közélet”-re mutató link. Pedig érdemes az ott megjelölt írásokból is válogatni. Segítségül itt a kapcsolat!