Folyamatos képzavarban szenvedünk. Sőt néha nem ismerjük fel időben, hogy valahonnan tudatosan tesznek is érte, hogy ez ne változzon.
Ha azt hitted, hogy letűnt a csíkos állatok kora, tévedtél. Sőt, már a legkisebbek is elkezdhetik… Hacsak meg nem állnak a „törzsfejlődésben”.
A „manóba”! Már másodszor futok bele, hogy a „nicknév” nagyon is összefüggésbe hozható a témaválasztással. De tényleg, én is egy „állat” vagyok!
Mint minden „rendes blogger”, én is kerestem valami linket egy korábbi íráshoz. Pusztán egyfajta illusztrációként. Aztán rájöttem, ha nem módosítanék rajta semmit, akkor is (majdnem) megállná a helyét. A mostani kép szinte mindent elmond a mai helyzetről. Tulajdonképpen ennyi „csak” a változás.
Annyit azért meg kívánok jegyezni, hogy a „blog” műfaja mennyire a napi szintű reakciókon alapul. Így természetesen a visszaidézéssel nem szeretnék tiszteletlen lenni az azóta elhunyt Szalai Annamária – egykori NMHH elnök – személyével kapcsolatban.
Én tudom, hogy minden reggel nehéz. Néha nem is tudja az ember, hogy melyik megkönnyebbülés hozza el a napindítót. A lakás legkisebb helyiségében kezdeni a maga hidegségével és csendjével, vagy az ébresztőként beállított TV sokkoló hatásaival. Hétköznaponként még csak-csak, mert jó, ha mielőbb felpörögsz a munkahelyeden várható „élményekhez”. No, de egy hétvégi reggelen, amikor még azt se tudod, hogy fiú vagy e vagy lány…
A képzavart még tovább is lehet fokozni! Szegény gyerekek, – akiket a kompetencia felmérés egyébként is egyre hátrább sorol – így még nehezebb helyzetbe kerülnek. Emlékszem anno, az első, amivel megfelelő irányba próbáltuk fordítani az „utódaink” valóságérzetét, hogy egy-egy állat milyen hangot ad. Csak rámutattunk és… őőőő… ezt talán, na hagyjuk… De ma, amikor a „modern” világukban már konkrét embereket is szinte állatokkal azonosítunk, már túlmutat a szemléletességen.
Még egy dolog a fejembe jutott. Ott van az embereknek (a felnőtteknek) a fantasztikus filmek világa. (Bevallom nem voltam ezek rajongója, de nem ítélem el a kicsit fanatikusokat.) Bizonyára sokan emlékeztek a „Csillagok háborúja” című film űrbéli kocsmajeleneteire. Na, ott aztán voltak furcsa alakok. Lehet, hogy a gyerekeket is erre próbálják felkészíteni? Háááát lesznek ellentmondások az állatkertben az biztos. Manapság, amikor a gyerekek csak annyit tudnak, hogy a csirkecomb a sokat emlegetett „Ósön, Tecsó, Lidli”-féle Bermuda-háromszögben születik. (Ami egyébként a híres eltűnések miatt hírhedt.) Az odáig „rendben van”, hogy ebben a régióban „elvesztik” a pénzüket. De, hogy az eszüket is…
Hamvas „lánykoromban” én is gyakran rajzoltam elefántot – hátulról. Mikor már a méretek nem jelentettek elég változatosságot, módosítottam a formavilágon. Még neve is lett a gyűjteménynek. „Elefantázia”. Kétségtelen, hogy nem voltam eléggé fantáziadús: csíkos nem volt!
Értem én, mi is „butulunk”… Kár tanulni, hiszen minden ott van a „zinterneten”. Nehogy okosabban legyenek a gyermekeink nálunk. Arról nem is beszélve, hogy tulajdonképpen semmin nem kell gondolkodnunk. Ott vannak nekünk a „nagyjaink” majd ők megmondják a tutit. De hááááát az alapoknál kell kezdeni. Jók az alapok. Jó nagyok. Mint pl. az elefánt, ami olyan csíkos, mint a zebra. Ja, hogy egyiket se ismered. Na, nem baj, ott van előtted. A 6-os karikával. Pont amennyi az IQ-d!
Kép: RTL
üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával
