Se szeri, se száma a különféle okoknak, amiért listákat „állítunk” össze. Háziasszonyok a bevásárláshoz, cégek az árakhoz, sportolók az eredményekhez, medvék meg hááát… ki se merem mondani.
Mai „modern” világunkban ezek a „bundások” már nem alszanak téli álmot. Hogy ezt a klímaváltozás teszi, vagy a sok „hivatali” teendőjük akadályozza őket, nem tudhatjuk. De, hogy nekünk is ki kell nőni a „TV-maci korszakból”, az biztos.
Ha különféle történetekben állatokkal találkozunk, egy kicsit másképpen közelítjük meg a dolgokat. Legalábbis a mi korosztályunk, akik még a múlt évezredből maradtunk itt. Ezeken nőttünk fel. Igen, mondhatni a meséken. Ééééés mégis megismertük a valóságot. Megtanultuk a szeretetet, a segítséget, a játékot, a jóságot. Na és persze a jó és rossz értelemben vett turpisságot, a cinkosságot, az ármányokat is. A legismertebb szereplők a róka, a farkas, és a nyúl voltak. Na, meg persze a medve, nehogy már pont ő maradjon ki a felsorolásból. Nyugi az ő listájára is sor kerül, csak tessenek várni egy kicsit…!
Az állatmesék egyik legfőbb jellemzője, hogy maguk a szereplők olyan személytelenek. Na, nem a karakterüket vagy a jelleműket illetően, hiszen pont ebben van jelentőségük. Hanem amiatt fontosak, hogy bárki behelyettesíthető a „bőrük” alá anélkül, hogy nevesítenénk, kiről van szó. Talán ezért népszerűek az ilyen „szerepjátékok” a mai „modern” világunkban. Persze az is benne van a pakliban, hogy pl. a medve átvedlik egyik szerepkörből a másikba. Az is jellemző, hogy a Földön több „maci” él, de a medve akkor is csak medve. Természetesen az csak a véletlen műve, hogy épp a minap idéztem meg az egykori keleti szomszédunk nagy barna brummógóját. (Nyilván óvatosan kell bánni már az ilyen megközelítésekkel is, hiszen lehet, hogy megint „szomszédok” leszünk.) Medve „Medvegyevics elvtárs” ugyanis továbbra sem nyugszik.
Az erdőben elterjedt a hír, hogy a medve feketelistát készített. A farkas odasomfordál a macihoz és megkérdi:
- Igaz a hír a feketelistáról?
- Igaz.
- És én szerepelek rajta?
- Igen.
- Ezek szerint meg kell halnom?
- Hát persze!
- Elmehetek elbúcsúzni a családomtól?
- Természetesen.
A farkas visszajön, és a medve széttépi. A róka rémülten megkérdi:
- Medve koma, én is szerepelek a listán?
- Hát hogyne.
- Nekem is meg kell halnom?
- Meg.
- Elmehetek búcsúzkodni?
- Természetesen.
- A róka visszajön, a maci széttépi. A nyuszi is odasomfordál.
- Maci pajtás, én is a listádon vagyok?
- Hát persze.
- És nem lehetne kihúzni róla?
- Dehogynem.
A világ persze nem egypólusú, ki is termelte a bolygó másik oldalán a „méltó kollégát”. Bár itt még nem tudjuk ki a megszemélyesítője a nagy barna jószágnak. Azt tudjuk, hogy a nagy USA medvének is van egy listája, s arra biz’ a felkerült egy magyar „nyuszika”. Háááát ebben a nagy mende-mondában már annyiféle magyarázatot hallottunk az elmúlt héten, hogy egy magyartanár is elszégyellné magát az érettségi vizsgán, amikor felteszi a kérdést: „Mire gondolt a költő?” Azt, hogy a listára felkerülés módját az alkotta e meg, aki még most még nincs abban a szerepkörben, hogy érdemben nyilatkozzon, de lesz… ezt most még ugyancsak nehéz értelmezni. Mint ahogy azt is, hogy a néhány nap múlva hivatalba lévő elnök, aki bíróság által hivatalosan is „elítéltetett”, mégis elfoglalhatja a „barlangját”.
Egyes honfitársaink szerint persze annak kellene a legfontosabb intézkedésének lenni az „újhazában”, hogy a mi „nyuszikánk” mielőbb lekerülhessen róla. Igaz, még nem tudjuk, hogy az elnöknek van e egyáltalán módja ebbe beleszólni. Hiszen nem mindig érthető, hogy a demokrácia hazájában időnként hogyan működhetnek a dzsungel törvényei.
Egy másik viccet már meg sem merek idézni, amelyben a medve mit művelt a nyuszikával a hátsó fertályánál… Persze legszívesebben én is azzal zárnám a „mesét” amivel szokták. „Itt a vége, fuss el véle!” De még csak most kezdődött, a végét még nem is látjuk…
üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával
