Egyáltalán nem vagyok híve a virtuális köszöntéseknek, a facebookon való megemlékezéseknek. Most mégis kivételt teszek, bármekkora ellentéteket szítok ezzel a „közeli” ismerősök körében.

Nyilván oka van az „elektronikus távolságtartásnak.” Elsősorban az, hogy nem elég személyes ahhoz, hogy megadja annak hitelességét. Na de a mostani kivétel sem véletlenszerű. Pedig nem is kerek az évforduló. Igen, az összeesküvés-elmélet hívőknek elárulom. Az 56-os események évfordulóján köszöntöm tisztelettel az 56 éves TV macit! Persze ez is csak csupán számmisztika, és – remélem tényleg semmi köze a kettőnek egymáshoz.

Számtalan fotót, történetet lehetne találni a neten ezzel a kedves figurával kapcsolatban, de ezt a gyűjtögetést a „hivatásosokra” bíznám. Hagy legyen ez az írás is inkább személyes, vagy legalábbis a személyemhez köthető, és tessenek ebből leszűrni a „közélet”-hez köthető tanulságokat. Egyetlen kivétel azért itt is megjelenik – a Wikipédia segítségével.

Október 23-án van a TV Maci hivatalos születésnapja, ami nem az első tévés szereplése, hanem Bálint Ágnes születésnapja, aki az Esti mese szignálfilmjének eredeti forgatókönyvét írta, valamint a maci karakterét is ő találta ki.

Egyre inkább úgy érzem, hogy a TV maci a mai fiatalok szemében már nem is nagyon van jelen. Úgy néznek ránk, mi annak idején a felmenőinkre. Mi már más időket élünk, hagyjatok bennünket a nosztalgiáitokkal! – mondják. A mi oldalunkról nézve – akik majdnem egyidősek vagyunk a mackóval – igaz is. Abban az időben tényleg ezt gondoltuk a felmenőinkről. Egyetlen dolgot kivéve: Na, ő volt „A” nagybetűs TV maci! Ugyanolyan szeretettel beszéltek róla szüleink, ugyanazt az esti szertartást tartatták be velünk, amit ez a figura „elkövetett” a TV-ben.

Mi, akik a TV maci, egy mese,TV maci „szentháromságban” nőttünk fel egészen másképp látjuk a mesevilágot is. A „nincs TV-nk”, típusú családban felnövők nem csak egy kedves figurától, hanem egy szemlélettől kerültek távol. Olyan, mintha a következetesség és a rendszeretet valahol elveszett volna az éterben, akarom mondani az életben. Ma egy mesefolyam gyakorlatilag végtelen, akármelyik mesecsatornán folytatható. Ha valamiben mindenkinek egyet kellene érteni: ez tuti, hogy a minőség rovására megy. Tudom, demagóg vagyok, és mindenki találja meg a neki megfelelőt. (Erről pont a blogolással kapcsolatban írtam nemrég, csak háááát más a szövegkörnyezet…)

Amikor néhány jó néhány évvel ezelőtt az újságíró iskolában illusztrációt kellett keresni a záróvizsgához, automatikusan a TV maci ugrott be! Ez vezette fel a csoport vizsgamunkáját, és senki nem „merte” megkérdőjelezni, hogy ezzel kezdjünk. „Csak” ezután jöttek a valódi „mesék” az életből. Talán nem véletlen, hogy ezután kicsit távolabb kerültem a sajtótól. Lehet, hogy sokak örömére, de őket meg bosszantom az efféle megjelenésekkel!

Azt gondolná valaki, hogy innen ki lehet hagyni a focit? NEM! Néhány évtizede ültünk egy baráti társaságban. A TV előtt már akkor is a magyar foci feltámadásában hittünk. (Ez is egyfajta bizonyítéka az egykorúságnak…) Bosszankodtunk egy kihagyott helyzeten, amikor a másik szobából belépett egy „kiskorú”. A képernyőre nézett, és azt látta, amit évtizedek óta mindenki. A „bűnös” játékos hátrafelé kocogva egy „istenes” nyálgolyót indított a föld felé. Hát ez meg mit köpköd? – szólalt meg a kissrác – hiszen nem is ő a TV maci! Mondani se kell, se nyelni… se köpni… Naná, még minket is megszólt volna…

Sokaknak tűnhet megint szószátyárságnak ez a köszöntő, vagy inkább megemlékezés. Az nyugtasson meg mindenkit hogy nem kell eljutni a nekrológig. Nekik is üzenek azzal, hogy egy korábbi bejegyzést megidézve erről is lehet írni csupán100 szóban.

Mindig népszerű voltam. Szerettek, mert példát mutattam az embereknek. Minden nap találkozhattak velem, bár más választásuk nem volt. Hittem abban, hogy egyéniség vagyok, igaz csak egy van belőlem. De egyszer nagyon elkeseredtem, hiszen az én világom csak egy dobozra korlátozódott. Ági néni ezt megértette és megígérte, hogy a szülinapomon találkozhatok a rajongóimmal. Majd kiugrottam a bőrömből, de a lelkesedésem csak egyetlen percig tartott.
- Ő hogyan mos fogat, hiszen ki sem tudja nyitni a száját? – kérdezte egy kislány.
Azóta visszatértem a dobozomba, de nem olyanba, mint amilyet a gyereket tákolnak maguknak. Hiszen én csak a TV Maci vagyok.

Irigylem ezt a jószágot. Nem tudja semmi legyőzni, illetve talán egy valami. A végtelenségig szerteágazó médiatúlsúly. Itt ugye nem arra gondolok, hogy abban a közegben él, ahol a hazai médiatúlsúly található. (Csak más szövegkörnyezetben értendő.)

Még egyszer boldog szülinapot neked, Te örökifjú, aki remélhetőleg mindenkit túlélsz még akkor is, ha kevésbé leszel a reflektorfényben. Legalábbis remélem, hogy így lesz!

Kép: Saját

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával