Annyi vád ért már azzal kapcsolatban, hogy én semminek sem tudok örülni, hogy éppen itt az ideje, hogy rávilágítsak valami konkrét pozitívumra.
Mi is lehetne más, ami összeköti az embereket, sőt velük kapcsolatban a különféle eszméket, ideológiákat is. Természetesen egy óriási kapocs, ami sok mindenen képes átívelni: A Nemzeti Összefogás hídja! Azért itt is van egy „kis bökkenő”.
Utaltam már korábban arra, hogy a sors furcsa fintora miatt a március 15.-i hétvége egy kicsit hosszabbra sikerült az átlagosnál. De, ha már tavasz, próbálja meg az ember ekkor is kiélvezni a természet újjászületésének időszakát. Hiszen Magyarországon nincsenek távolságok. Jó, tudom, nekem – az ország közepén élve – minden „ugyanolyan” messze van. Sátoraljaújhely valóban egy félreeső zugnak tűnik. De ez is a szépsége a kirándulásoknak, hogy felkeressünk rejtett kincseket.
Sok kritika érte már a különféle pénzeket eltüntető „látványberuházásokat”, (törpe kilátó, lombkoronasétány, stb.) hogy éppen itt az ideje valami ellenpéldát is felhozni. Ha a hely majd tényleg befut, akkor lesz majd igazi kihívás megközelíteni. Mert most még a szűk úton feljutni autóval a parkolóig nem volt gond a forgalom nélküli szakaszon. Mielőtt nekivágnátok a konkrét „hídtámadásnak”, érdemes elmenni előtte a mosdóba, két dolog miatt. Egyrészt a szerkezet bejáratának megközelítése felér egy kisebb hegyi túrával, a meredek emelkedő miatt. Másrészt a WC-ajtók igencsak részei a kultúrának, hiszen történelemkönyvek lapjaiként köszönnek ránk.
Tudom-tudom, adódik a kérdés rosszakaróktól: Itt mennyi pénz tűnhetett el, ha végre ezt sikerült is megvalósítani? Nyilván fontos az összeg nagysága is, itt sem járt rosszul senki, az biztos. De pont a konkrét példa kapcsán hagy ismételjem el, ami már többször is elhangzott. Tudjuk, hogy sok-sok-sok (meg még néhány „sokkal” megtoldhatnám) pénz tűnik el hasonló „beruházásoknál”. Ráadásul nem csak nálunk, más országokban is. Ami a legnagyobb baj a „magyar” típusú folyamatoknál, az a nagyságrend! Persze, hogy ilyenkor is ez fordul meg az emberek fejében, amikor végre valami úgy sikerül, hogy annak pozitív látszata is van.
Lehet itt Európa-, sőt világrekord szintű hasonlatokat keresni a híd méreteit tekintve, de valljuk be nincs is értelme. Mindig lesz egy „szebb”, egy hosszabb, egy nagyobb. De legalább ilyenkor engedjük el ezt a vonalat! Amikor a „kicsizés” egészen más értelmet nyer, csakúgy, mint amikor azt láttatják fontosabbnak, hogy a gatya lehúzásakor, mi is található benne, és az mekkora.
Kapcsolódjunk ki, gyönyörködjünk el a kilátásban! Legalább ilyenkor ne azt keressük, hogy ki mondta azt: „Legyen minden jobb!” Hátha meglátjuk a: „Szebb jövőt!” Ha az idén nem, akkor majd jövőre, amikor még „választásunk” is lesz. Addig még van egy „pici” idő, de nehogy kimaradjon a „legfontosabb”: „A hídon akkor kell átkelni, amikor odaérünk!”
Képek: Saját
üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával
