Az „Álommeló” és a Fradi
Az értékteremtés és a fenntartás egyik legvonzóbb tükörképe a média. De ebben az „üvegfalban” biztos azt látjuk viszont, amit szeretnénk?
Többször emlegettem már, hogy igyekszem kerülni a bulvár legmélyebb bugyrait. De ma már a kattintás vadász (elektronikus) sajtó mindinkább összemosni igyekszik a valódi értékeket a „semmivel”. Két példát hoztam az ilyesfajta rosszallásom ellenére, az élet különféle területéről. Azért tettem így, hogy ne (csak) a konkrét személyekre, hanem inkább a jelenségre hívjam fel a figyelmet. (Igen, én is megnézem, hogy ezt az írást hányan olvassák, lájkolják.)
Most ért véget az „Álommeló” című „valóságshow”. Azért sajnálom a szériát, mert egy ilyen típusú „állásbörze” joggal mutathatott volna bepillantást abba, hogy miképp juthat el valaki akár az ismeretlenségből is a komoly üzleti világba. Ehelyett mi történt? A „komolynak” mondott területet süllyesztették le a bányászbékához közeli mélységekbe.
Az igazsághoz tartozik, hogy szándékosan kerülöm azokat a műsorokat, amelyek csak utalás szinten is megemlítik a „valóság”, a „show”, a „reality”, vagy más rokon értelmű szavakat. De van az helyzet, pl. az „egytévé”-s háztatás, amikor időnként „illik” a „zasszonnyal” egy légtérben tartózkodni. Szóval bele-bele pillantottam a sorozatba, hogy képbe kerüljek, mit néz a hátam mögött. „Megérte”, megtaláltam a magam igazát, továbbra sem kell jóban lennem a média ezen ágazatával.
Adott egy komoly üzletember, Balogh Levente. A munkásságát több helyen is figyelemmel kísérhetjük. Biztos nagyon sok meló volt benne, hogy idáig eljutott. A „nagyságból” adódóan érthető, hogy a média is megtalálta, hiszen „reklámfelületnek” sem utolsó. (A TV-nek sem, meg az elnök úrnak sem.) Így az sem véletlen, hogy meglátták egymásban a lehetőséget, hogy ne csak egy klasszikus állásinterjú kapcsán találják meg az „álommelóhoz” tartozó „álomasszisztenst”. Persze az egzotikus utazások és a különféle feladatok önmagukban nem hoznák meg a várva várt sikert. Ezért „kell” belevinni a hisztiket, a kiborulásokat úgy, mint az életben. De hagy kérdezzek vissza! Úgy, mint az életben? (Mellesleg én is Eszterre szavaztam! – volna)
A női hisztinél csak egy rosszabb van: a férfi hiszti.
Lássuk a másik történetet, ahogy ígértem abszolút eltérő környezetből. Itt van a Ferencváros elnöke Kubatov Gábor, aki nem mellesleg a FIDESZ pártigazgatója. Mi ez a párosítás, ha nem maga az „álommeló”? A kapcsolat maga nem igazán meglepő, különösen mai „modern” világunkban. Az is tény, hogy a magyar foci az FTC legújabb kori történelmében (értsd az NB2 után) gyakorlatilag egyszemélyes. Van a Fradi, meg a „többiek”. Kell e még neki nagyobb tábor, hogy rajongjanak érte? Hiszen a politikai életben és labdakergető körökben is nekik van a legtöbb támogatójuk? Kell! Mert ugye az üzleti élet aranyszabálya: Aki nem lép előre, megáll, vagy akár csak lassít, az gyakorlatilag visszafejlődik.
Nem véletlen említettem az NB2-t. A Fradi-vezér ugyanis teljes mellszélességgel kiáll amellett, hogy a „Dózsának” ott a helye. Persze, lehet ilyen véleményeket megfogalmazni, de nem biztos, hogy az ő szintjén. Hacsak nem az „ő szintjét” egy másik polcra helyezzük. Olyanra, amelyen az ő értékrendjében gondolkodnak. Persze megmagyarázta ő ezt, ki más is készítette volna az interjút, mint az M4 sport. Bár a „sportszerűség” fogalmában is ott szerepel a SPORT, ennél fényesebb bizonyíték aligha kell arra, hogy ez mennyiben mást jelent egyesek számára. Lehet itt példálózni az FTC másodosztályú múltjával, meg hogy hogyan került oda… De ezek kb. olyan felvetések, amilyeneket én szoktam hozni… De ha ez kell e népszerűség fokozásához, akkor tessék. Én meg is próbálnám, ha szabad: Miért ne lehetne Szabó Istvánnak, a KTE vezető edzőjének filozófiáját követni? (Aki maximálisan tiszteli az ellenfelet, mind játékos, mind edzői szinten.) Lehet, hogy ez is az oka a népszerűségének… Zúgjon a Szabó Pista! Szabó Pista! Jah, és a passzusa is meglesz.
Persze, pont a bulvárhírekből tudjuk, hogy a híres emberek pont ugyanolyan magánéletet élnek, mint „mi hétköznapiak”. Megszületnek, felnőnek, házasodnak/elválnak, dolgoznak, (vagy nem) szexelnek, (legálisan és nem egészen…). Mindezt egy magasabb anyagi fokozaton, ami különösen pikánssá teszi az ő életüket (is). Meg a miénket (is), legalábbis azokét, akit érdekel. Gondolom, sokan emlékeznek még az egykori klasszikus mondásra: Csak „az első egymilliót ne kérdezze senki, honnan származik”. Na, ez nem sokat változott, legfeljebb a nullák száma.
Kép: Pixabay montázs
Üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával.
