Ki ne emlegette volna már a „KEDVES”-ét a háta mögött. Tipikus emberi szokás, hogy kibeszéljük a „másikat” ha éppen nincs jelen. Munkahelyen, kocsmában, vagy akár baráti környezetben mindig beugrik egy-egy olyan sztori, amit azonnal meg kell osztanunk valakivel.

Alapjában véve nincs is ezzel semmi gond, hiszen minden ilyen élménybeszámoló az életünk egyik fontos, de legalábbis érdekes eseményébe enged bepillantást. Bármennyire is furcsa, most nem magára a pletykára szeretnék rágyúrni. Kiemelem inkább magát a főszereplőt. Van e jelentősége annak, hogy miként emlegetjük a „párunkat”? Maga a szóhasználat utal e a kapcsolatunkra?

Már önmagában a tény, hogy ha szóba hozzuk a nagy „Ő”-t, egy dolgot biztosan jelent a hallgatóság számára. Jó e vagy rossz, elsőre nem feltétlenül jön le, de az, hogy hatással van ránk, aligha kérdőjelezhető meg. A felvetés, hogy beszélünk róla, a hallgatóságnak is jelzi, hogy bizony nem vagyunk egyedül (otthon). Én pl. egy furcsa tagolással mindig adok egy kis nyomatékot azzal, hogy a „zasszony” ilyen vagy olyan emlékezetes pillanatot okozott. Fordított szereposztásban a „zuram” szóhasználat kicsit erőltetettnek tűnik, de mindenesetre inkább a szórakozottság jön le belőle. Talán ez a szópár utal leginkább arra a kissé ironikus megközelítésre, ami ugyebár nem áll tőlem távol.

A leggyakoribb talán feleségem/férjem „társítás”, de ebben nincs is semmi meglepő. Mégis olyan hivatalosnak tűnik. A tényszerű, tárgyilagos történetek szereplői szinte önmagukban komoly környezeti hatást teremtenek. Itt ugye egyértelműek a nemi szerepek, főleg úgy, hogy ismerjük a mesélőt. (Ha jól ismerjük, akkor még azt is érezzük, ha esetleg nem a klasszikus fiú/lány „leosztásban” kártyázunk.)

Talán az egyik legváltozatosabb halmazban az állatokkal való párhuzammal találkozunk. Milyen érdekes, hogy a nemi szerepek itt is leosztottak, hiszen a mackókám vagy kutyuskám olyan pasis, míg a nyuszókám, a galambom – ahogy a népdal is emlegeti – vagy a (kis)cicám legtöbbször a női vonalat jelöli. Ha valahol egyértelművé akarjuk tenni a pozitív utalásokat itt nyugodtan kijelenthetjük, hogy a háttérben a SZERETETT ember áll! Vigyázat, ez az állatos vonal igencsak ingoványos talaj, hiszen a sötét oldal is itt jeleníthető meg leginkább. Az ökör, a disznó, illetve a marha, mondjuk hogy az olyan „férfias”, tehén a tehén pedig általában a nőkről szól, ráadásul nem is feltétlenül nőies megközelítésben. Innen már csak egy lépés a mesevilág. Erre is csak mi emberek vagyunk képesek, hogy a másikat ördög vagy boszorkány képében jelenítsük meg. Enyhítendő a feszültséget, hagy zárjam ezt a szakaszt a manapság oly divatos „gendersemlegességgel”. A drágám ugyanis akár szemtől szemben, akár a – felvezetésben emlegetett – háttérbeszélgetések kapcsán valamiféle láthatatlan és elengedhetetlen kapcsolódási pontot határoz meg.

Ezek után mindenki döntse el, hogy az „aktuális kedvezményezett” kifejezés, kinek a szájából hangzott el, és kire vonatkozott!

Kép: a "zegyik" a "zén" bögrém

Szeretettel: Jumbóka és a #Fejszelep, a #BloggerKépző ajánlásával