Gyermekeim a „nyúlban” Itt az ideje, hogy kilépjetek a szürkeségből a fényre!

Mielőtt átadnánk magunkat az ájtatoskodásnak és a szenteknek, felhívnám a figyelmet egy dologra. Mi még itt vagyunk a Földön, (meg remélem a földön is,) tehát az itteni életünkkel is van még dolgunk. Jó lenne ezeket (is) rendbe tenni.

Ezt a bejegyzést nagyon is időben elkezdtem írni. Már egy hete. Mondjuk úgy, hogy, mint minden „rendes” ember, megkezdtem a böjti felkészülést. Ezen alkalomból megjegyezném, hogy „kevesen” mondhatják el, hogy kétszer is van születésnapjuk egy évben, ráadásul az egész világ ünnepli mindkét alkalmat.

Ha már a születésnél tartunk, hagy hozzak be „világi” dolgokat is. Hiszen most már tudhatjuk, hogy akkor fiúk voltunk e vagy lányok. A 15. „alkotmány változtatásba” ugyanis ez is belefért. (Ugye, hogy „megérte”?) Már legalábbis annak, aki eddig nem volt tisztában vele. Mondjuk vannak, akik azóta sem, de ez elsősorban nem a biológiai beazonosíthatóságuk miatt baj. De, ha már a „baj”-nál járunk. Nem kellett volna esetleg szakértőkkel (is) konzultálni? Jó, még a szülőkkel estleg, akik az estleges többes megjelenítésű nemi jegyek miatt gondban voltak gyermekük világra jöttének pillanatában. „Lányos” zavarukban esetleg felhívhattak volna egy „átváltoztatási szakértőt”. Mert ne legyenek illúzióink, szükségünk lesz ilyenre is, akinek évente ki lehetne osztani egy kis „locsolópénzt”, amikor átveszi a „Franz Kaffka” díjat. (A „mester” viaszmása Prágában.)

Na, de térjünk át az állatvilág „csodáira”, hiszen ezeket is éppen eleget emlegetjük a „tojásünnepen”. Itt van ugyebár mindjárt a nyúl. Első, és legfontosabb, hogy felhívjam a figyelmet a felelős állattartásra. Bármennyire is aranyos jószág, nem veszünk nyulat! (Előzetes egyeztetés nélkül!) Persze én már meg sem lepődtem, amikor hazaérkezéskor egy tapsifüles fogadott a kisszobában. Ő időnként „bértartásban” van nálunk. Gazdája éppen az egészséges életmód után futva gyűjtötte a kilométereket Pesten. Na, Pamacs, ha már itt vagy, legyen valami hasznod is! „Tojjál” hát tojást! Kis illúzióval ugyan, de megoldottuk, de látva az átvágást, utána bebűnözött! (Ahogy ez egyes állatoknál „szokásos”.) Nagyon okos, és aranyos, ezért időnként kijöhet sétálni. Igen ám, de a szénaetetőjéhez ekkor is hozzáfér. Na, gondolta, ahogy benn is szokta, bevételi és a kiadási oldal egyszerre használható. Csak hogy kint nincs alatta a gyűjtőtálca. Így a „melléktermékek” szanaszéjjel gurultak, egyfajta húsvéti tojásként. Hááááát, drága nyulacska, eddig tartott a szabadságod, irány a ketrec! Nincs harag, csak rend, mert háááát azért mégis...

Tehát van tolerancia, ami azt jelenti, hogy mindent a maga helyén és idejében. Mert ugye a természet szül néha érdekes dolgokat. Amelyeknek a megítélése nem feltétlenül egységes. Hiába no, a 8 milliárd emberre nem lehet általános szabályokat alkotni. Na, de éppen emiatt a korlátozásokkal, tiltásokkal is óvatosan kell bánni. A bárányoknál a fekete a ritkább, de az embereknél... na, ebbe inkább ne menjünk bele. Mert innen nézve valóban hasonló a helyzet. De ez nem jelenti azt, hogy a bárányokból kifejlődött birkák is csak egyféle hangot képesek meghallgatni. Pontosabban nem kellene, hogy igy legyen.

Van egy nagyon kedves ismerősöm, aki előrukkolt egy hasonlattal. Annak ellenére hirtelen felkaptam a fejem, hogy „minden példa rossz”. Az ember nem tehet arról, hogy balkezes. Már legalábbis nem biztos, ha mondjuk Kínában született. Ott pl. a pingpongosokat „átnevelő” táborokban „szoktatták” rá, hogy a „másik” kezükbe „szíveskedjenek” fogni az ütőt. Ők ezzel megváltoztak? Látszólag igen. Sőt a természetbe való beavatkozást is sikernek könyvelték el az okozók. De valójában akkora pofont adtak valakinek egy virtuális, (sőt némely esetben valóságos) ütővel, hogy az élet adta a másikat. Na, de mi a helyzet a nemekkel? A hozzánk sokkal közelebbi, az NDK-ban (Német Demokratikus Köztársaság egykoron… a szerk. sem gondolta, hogy valamikor ezt így ki kell emelni) szó szerint a nemeket is „átváltoztatták”. Ezek után bogozza ki valaki, hogy a természet vagy a „magukat felette képzelő alakok” által „létrehozott” emberek hogyan „vonzódjanak” a másikhoz!

Lehet itt a nemekkel, meg az egymáshoz való kapcsolódásukkal is játszani, csak nem nagyon érdemes. Mert eljött az az idő, amikor az érintettek csoportjai is, meg a józanabb gondolkodásúak is rájöttek, hogy hogyan találják meg mindenkiben az egyenjogúságot. Nem feltétlenül szürkében, de szürkeállományban biztosan.

Boldog nyulat! Szürkét, fehéret, feketét, tarkát. Az most duplán nem vicces, amit Mehemednek mondtak: „Meg ne fogd a tehén farkát!” Ugyanis félő, hogy szarvasmarhákkal kapcsolatos intézkedések újabb „puskaporos” hangulatú állapotokat hoznak még…

Képek: Saját

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával