Óriási ováció fogadta anno Kecskeméten, az Izsáki út felújításának hírét. Négysávosítás, korszerűsítés, gyors és biztonságos közlekedés. Hangozhattak el az akkori hírhozók szájából a szokásos (mára már bizonyítottan csak maszlagok.) A tervezetek egyes részei ugyanis kútba, vagy hogy stílusos legyek, csatornába estek.
Ha már így körbenőtt bennünket a beton és az aszfalt, akkor is meg kell, hogy tartsuk a helyhez kötődő hagyományokat. Igen ám, de ilyen környezetbe mégsem palántázhatunk paradicsomot. Akkor ültessünk csatornafedelet, úgyis annak van most itt az ideje!
Szándékosan fogom kerülni a „példa”, és a „hasonlat” szavakat, erről már többször írtam, hogy miért. A párhuzam azonban elkerülhetetlen, ha a mezőgazdaságot vagy az útépítést emlegetjük. Mindkettőnek 4 ellensége van. A tavasz, a nyár, az ősz és a tél. Na, meg persze a nép, „az isten adta nép”, amely ezen hatásokon keresztül ítéli meg a „parasztokat” is, meg az „útépítőket” is.
„Mi gyorsan, olcsón és jó minőségben dolgozunk. Ön ebből kettőt választhat!”
A kecskemétiek – mint minden „normális” város lakói – természetesen 3-at szerettek volna kapni, de bizonyos esetet figyelembe véve legalább kettőt. Ma már az is világossá vált, hogy ezen „lehetőségekből” egy sem teljesült. Örüljünk, ha a beruházás egyszer csak véget ér! – legalább rész sikerekkel. De amint látható, nagyon nem ebbe az irányba haladunk. Pedig már azt hittük, hogy a célegyenesben járunk. Bár az út a vonalát tekintve valóban egyenes (lenne), most még határozottabban hasonlít egy akadálypályára. Azon a részen ugyanis ahol már azt hittük készen van, ismét felbontották a vadonatúj aszfaltot.
Hogy mi van? Mi történt? Kérdezhették joggal, a város legforgalmasabb „sugárútján” közlekedők a héten. Ááááá semmi különös, legyintettek a „megmondó emberek” hiszen „csak” megsüllyedt a csatornafedél! Jó-jó, benne van a pakliban, hogy nem egyforma az altalaj, de az is „elképzelhető” hogy vakond (vakondok, vagy vakondokok) inváziója lepte el már a főutakat is. De könyörgőm… nem egy „ciszternatető” változtatta meg a magasságát, hanem az összes! Ez ugye azért nem írható a véletlen számlájára.
Kecskemétet a hőskorban mindig is mezővárosként emlegették a krónikások. Persze az ipari forradalom bennünket is elért, ha nem is a klasszikus korban. Ma már az ország egyik legnagyobb autógyárát (összeszerelő üzemét) tudhatjuk „magunkénak”. Sokan „büszkék” is erre, még akkor is, ha a terület a környék legjobb termőföldjéből „nőtte ki” magát. Ugye-ugye, nem mindegy, hogy ki, és mivel öntöz.
Lassan két éve volt az első kapavágás, ha már „mezővárosban” vagyunk. Tudjuk, hogy ez „útkaparóéknál” légkalapáccsal és aszfaltmaróval hiteles. Egy hosszabb bevezető időszak után a teljes útszakaszt (ami ugyebár az eredeti „ötletnek” csak a fele) több hónapra lezárták a forgalom elől. Azzal az indokkal, hogy így gyorsabban, hatékonyabban haladhasson a munka. Természetesen azonnal lábon lőtték a várost, hiszen az egyébként is zsúfolt utak hazájában nem igazán sikerült a kerülőket hatékonyan kialakítani. A „szokásos” késéssel ugyan visszakaptuk az utat, de a munkák tovább folytatódtak a „békés egymás mellett élés” tudatában. Valami már látszik! – mondogattuk egyre sűrűbben. Háááát most nézhetjük és tapasztalhatjuk, milyen megint néhány szakaszon csak egy sávon közlekedni. A csatornanyílások látványos körbekerítése megint csak a rosszmájúakat „igazolta”. Megint nem sikerült! Sem időben, sem pontosan, sem semmilyen minőségben átadni a munkaterületet.
Persze rosszindulatúak újabb fejezetet nyithatnak. Az ilyen „látványberuházások” mindig köthetők a választások eljöveteléhez. Már nagyon közel vagyunk! De így is belefér? Na és a pénz? Ez is bele volt kalkulálva? Na, de vannak még mélyebb „érzelműek” is, akik az „ingyenes és gyors orvosi ellátás” miatt egyre később jutnak be „májfunkció vizsgálatra”. Ők tovább „következtetnek”… A más „csatornákra” vándorló pénzösszegekből ilyenkor milyen arányban jut a javításra, garanciára, stb. Vagy ha ez is be van kalkulálva, akkor mi lesz (mi lenne) a többlettel, ha minden rendben megy (menne)…?
De mi (lokálpatrióták – brrrrrrrrrrr ilyen szót leírni) kitartunk, reméljük, megéljük az út másik felének bármilyen módon való megújulását is! Kívánok mindenkinek hosszú boldog életet! Bár azért kíváncsi leszek, addig hányszor váltunk még másik „csatornára”, bármilyen értelemben is.
Kép: Saját
Üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával.
