Egyre jobban várjuk a végét, vannak már célok is arra az esetre ha… De még nem dobtam azt az elvet, hogy élj a mának, a holnap még messze van!

Ezekben a mondatokban sokféle hasonlóság merül fel azokkal a gondolatokkal, amelyeket ismert emberek fogalmaztak meg. Én viszont annak örülök, hogy józan paraszti ésszel is lehet így élni. Nem kell ahhoz bugyit tologatni vagy 23-ad ragú show műsorokban szerepelni, hogy értelmes mondatokra találjunk. Sokkal fontosabb, hogy azokon a helyeken ahol vagyunk, jól érezzük magunkat. Ha meg mégsem, akkor (szó szerint) a szűkös lehetőségeket kihasználva kell menekülést keresni. Még az is benne van a pakliban, hogy ebben megleljük „A” kedvencet.

Talán fura ilyet éppen tőlem hallani, de mi bizony a „de” és a „bezzeg” országa is vagyunk. (Az egymillió- partjelző, szövetségi kapitány, virológus, közlekedési megmondó ember mellett.) Ugye van az a szabály, – ami miatt már rádiót sem lehet hallgatni, mert unalomig szajkózzák – hogy maradj otthon! DE!!! Lehet menni kutyát sétáltatni, mozogni, boltba vagy orvoshoz menni, kertészkedni a telken, a munkába járásról nem is beszélve. Igazából (majdnem) mindent, csak tálalás kérdése. Na de mi van akkor, ha valaki komolyan veszi?

Én is elgondolkodtam, hogyan tudnék minden szabályt egy kicsit szigorúbban betartani. Sőt, még annak is megfelelni, hogy ennek a (blog) környezetnek se kelljen ellentmondani. (Lépcső)Házon kívül. Egyetlen menekülési útvonalat találtam, az erkélyt. Tudom, nem minden "panelproli" van ilyen „szerencsés” helyzetben, hogy kilóg a ház síkjából egy a „szoc-reál” stílust megidéző képződmény. Annak idején szinte „státuszszimbólum” vagyon vagy inkább kapcsolati hivalkodás (???) volt, ha valakinek ilyen jutott. Most fogalmazzunk úgy, hogy egy „kicsit” jobban meg kell érte dolgozni. De akkor sem, és most sem gondoltuk, hogy végső mentsvárként „üzemel” majd. Mi is sokáig nézegettük, hogy mit lehet ezzel a műépítménnyel kezdeni, de csak a „klasszikus” felhasználási módokig jutottunk. Ruhaszárítás, (télen) az italok és a kocsonya hűtése, és az utolsó előtti lehetőség, a lomtár. Este csak hazajött az ember, kinyitotta az ajtaját szellőztetni, legfeljebb kinézett, hogy melyik „marha” túráztatja az autóját, vagy csikorgatja a kerekeit.

De most itt a remek alkalom, hogy egyfajta újraélesztéssel életet leheljünk bele. Éééééés láss csodát! Már lassan érik a szamóca, virágzik a muskátli, és ami anno az édenkerti problémákat is megoldotta, itt a paradicsom! Lehet „menni”, locsolni a „kertbe”! Arról nem is beszélve, hogy én is mutogathatok valamit, mint egy celeb, (Vagy, ahogy a Hadházi Laci mondta szegediesen cölöb!

Azt gondolná az ember, hogy ez kevés és nem érzem jól magam… Csak nézz rá a hasamra! Ha valamire, arra nagyon vigyázok. Ádám és Éva is a paradicsomba „kényszerültek” és almát ettek. Háááát így jártak! Én rittyentek egy kis paprikás krumplit tarhonyával, füstölt szalonnával, és természetesen paradicsommal. Legfeljebb betolok utána néhány almát. Na meg palacsintát! – de azt már az erkélyen.

Kép: saját „kertészet”- pizsiben!

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával.