Mindenkinek megvan a saját „ellenállása”. Még az időjárásnak is. Van aki dacból, van aki lustaságból, de direkt nem azt csinálja, amit mások. Az is lehet, hogy egyszerűen csak „jobb” dolga akadt, pl. a családdal.

A mi erkélyünk egyébként is egy kiváltságos helyszín, hiszen a világ nagy változásainak színhelyévé is vált. Ebben a kis „mikró közösségben” éppen le tudtuk képezni a közelünkben zajló eseményeket.

A történelmi megemlékezésekkel, (értsd: szimpátia tüntetésekkel, és egymásra mutogatással) egyébként is ellentmondásos a viszonyom. Igaz, nem vagyok egy történelem rajongó, azért igyekszem tudomásul venni, hogy egy adott napon mire „kell” gondolni. Hallottam részletet Nagy Imre rádióban elhangzott beszédéből, tudom, hogy éppen milyen irányban masíroztak az „aktuális orosz/szovjet csapatok”. Viszont azt is megéltem már párszor, hogy ezeket az eseményeket „hivatalos” szinten is többféleképpen értelmezték. Itthon is és külföldön is. Hogy a legújabb példánál maradjunk, az orosz tankönyvekben tűnt fel most egy „régi-új” megközelítés. Bár most hazai szinten elég egyértelmű a tiltakozás, én ezt is óvatosan kezelném. A fene tudja ugyanis, hogy OV és Putyin „elvtársak” éppen miről beszélgettek. Szivárogtak (vigyázat ebben a linkben más szivárog, és az sem lélekemelő) ugyan ki mindenféle információk, de Kína azért elég messze van ahhoz, hogy egyes dolgok „átértelmeződjenek” vagy egyes „szakértők” szájában megforgatva más gondolatok jöjjenek át.

Szóval, ha már ilyen szép napra ébredtünk, és egyelőre még csak más népek háborúival „kell” együtt élnünk, (igaz saját háborús vészhelyzetünkben) nyugodtan kereshetünk hasznos elfoglaltságot. Kirándulás, betonozás, kutyasétáltatás. Utóbbinak pl. többféle alternatívája is létezik. Pl. a konkrét jószág nélkül is megoldható. Köztudottan mi is nagyon szeretjük az állatokat, de „elhelyezési- és életviteli” problémákból adódóan nekünk nincsen sajátunk. Ezért valamire rá kell fogni, hogy éppen miért sétálunk el a kutyafuttató mellett. Arra kell ugyanis menni a „bóóóótba”. A nagyáruház ugye ünnep lévén nincs nyitva, de van az a cikk, ami éppen lemaradt a bevásárlási listáról. Egy „garázsipari” BT-ben mindamellett, hogy pótolhatod a hiányokat, azt is megtudhatod, hogy „azorbángyurcsánstb” körökben éppen mi a „jó vagy rossz”, de azt is, hogy a lisztkukac miért éppen ünnepnapon költözik be a zacskóba.

Ma még az időjárás is azt jelzi, hogy valami nagyon nincs rendben ebben az országban.
MÉG HOGY AZ ORSZÁGBAN, A VILÁGBAN!

A leghasznosabbnak mégiscsak azt tartjuk, ha ki tudjuk pihenni a kollégákat, a céget, ami egyébként is a második otthonunk. (Bár, ha lebontjuk órára, ez a képlet egy kicsit átértékeli a dolgokat.) Este aztán megtudhatjuk a híradókból, hogy mi lett azokkal, akik a forradalom vérét itták. Már csak arra kellene rávenni őket, hogy akkor is aktívak legyenek, amikor az urnába kell dobni a szavazatukat. Persze nem csak úgy összevissza, hanem valamiféle szervezettséget mutatva. Utóbbi hiányában ugyanis a „látszatellenzéken” keresztül továbbra is csak a jelenlegi helyzetet konzerváljuk. „Ezeknek” ugyanis vagy a fantáziájuk ment el, vagy a józan eszük. Mert látva a mai „modern” világot, már nem nagyon vagyunk velük előrébb. A megemlékezéseik lehet, hogy méltóak, de jövője csak a saját családjuknak biztosított.

Kép: Saját szamóca

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával