Mindenki tudja, mire gondolok. Pontosabban, először talán az ugrik be, ami saját magának kellemes lehet, és csak utána jöhet a képbe a „kiszivárogtatott” nyugdíj korhatár tervezete.

Akik már közelebb vannak a bűvös számhoz, (mármint életkorban) azért remélem, emlékeznek még az első 18 plusszos élményükre is ebben a „változó” világban. Meghallva az „ötletet”, ugyancsak egy erotikus tartalommal megtöltött kötőszó futhatott át az agyukon: „B…átok” + …-t! Már csak azért is, hogy nekik is legyen valamiféle „kellemes” élményük. Hogy a kifejezés után miféle „élőlény” kapjon elsőbbséget, azt mindenkinek a fantáziájára bízom.

Azt mindenki tudja, hogy Magyarország hányféle statisztikában tartozik a világ „élmezőnyéhez”. Öngyilkosság, alkoholizmus, infláció, így éppen „itt az ideje” hogy a nyugdíjfronton is támadást indítsunk. (Ha már úgyis háborús vészhelyzet van, itt is élharcosnak „kell”, lennünk.)

Én még abból az időből származom, amikor az volt a „divat”, hogy a politikusok kortalanok voltak. Így emlékszem, az akkor is éppen baráti Szovjetunióban végbement „vezérváltásokra” is. A Brezsnyev, Andropov, Csernyenko korszakban ugye leválthatatlanok voltak a vezetők. Többségük ráadásul már meglehetősen idősen került „Pole-pozícióba”. Aztán látszólag a „ruszkiknak” is megjött az eszük, és a fiatalításban kezdtek gondolkodni. Érkezett is Gorbacsov, de természetesen ő is csak a távozása után lett elismert ember, legalábbis a világ számára. De legalább túlélte. Lassan aztán egy újabb fiatalember, maga Putyin következett. Ugye milyen régen volt? Egy látszólagos kitérővel még mindig Ő van hatalmon. És most sem úgy néz ki, hogy egyhamar távozni „szeretne”. Hacsak a – sokat „emlegetett” – betegsége, vagy egy más típusú külső erőhatás be nem segít ebbe a folyamatba.

Persze nálunk se nagyon más a helyzet. Hiszen a jelenlegi vezetőnk is „másodvirágzását” éli, és ahogy látjuk, nem nagyon akar elhervadni. Nem is kell nagyon igyekeznie, hiszen pártjának nevét egy kicsit (módosították) kiegészítették, így a „fiatal kezdet” -ű szólam, legfeljebb az „életelixír” megtalálásának folyamatára utalhat.

A trend(i) persze a világ másik pólusán sincs igazán rendben. Hiszen Amerikában is egy szenilis vénember remegő kezeire bízták az atomtáska piros gombját. Bár kétségtelen, hogy az ő fejében ritkábban fordul meg mostanában ennek használati lehetősége. A megjelenésében, gondolkodásában azért nem az tűnik ki, hogy szellemileg is ő a legélesebb kés a fiókban.

Mit is akarhattam a fentiekkel mondani? Azt már többször emlegettem, hogy én egy termelő vállalatnál dolgozom. (Kb. 500 fő.) Nem is olyan kicsinél, így azért nap, mint nap többféle emberrel találkozom. Fiatalokkal, idősebbekkel, fiatalosabbakkal, hamvas „lánykoruk” ellenére a világ fájdalmával meggyötörtekkel. Gyártóüzemi mivoltunkból adódóan igen nagy a fizikai dolgozók aránya. Ez így rendben is lenne. De amíg a szellemi állomány „idősödése” kisebb gonddal járhat egyes fizikai paramétereket illetően, a kétkezi munkásokkal egy kicsit más a helyzet. Tudom, csúnya így kimondani, de ők a „biorobotok”. Akiket egy „kicsit” másképp kell karbantartani. De ami a legnagyobb problémát jelenti, hogy nekik a nyugdíjkorhatár megélésért is küzdeni kell. Persze, lehet mondani, hogy a kor előre haladtával lépjenek előrébb, kapjanak könnyebb munkát, esetleg „változzanak” át szellemi „kapacitássá”. Kétségtelen, hogy erre is van példa. De az is igaz, hogy vannak, akik erre nem alkalmasak, sőt nem is akarják. Ők arra születtek – mondják – hogy dolgozzanak, mégpedig kétkezi melósként. Sőt erre büszkék is, én meg hagy tegyem hozzá, hogy méltán.

Bármi is volt a felvetés (kiszivárogtatás) célja, egy biztos. Ebből is jól fognak kijönni, csak arra is meg kell találni az aktuális „megmondóembert” aki megmagyarázza. Legfeljebb azt mondja, hogy nem 69 csak 67. Mindjárt milyen „k…va” jó gyereknek fog látszani. És még mi is jól járunk. (Már akik megélik.)

Képötlet: Saját szelvény.

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával