Tudom-tudom, a télapót a rénszarvassal kell összefüggésbe hozni, nem egy Juventus jelmezbe öltözött „jószággal”. De most szálljunk le a földre és koncentráljuk a csíkos (és síkos) útfelületre!

Találkoztam a télapóval! Így önmagában nincs ebben semmi különös a Mikulás „járvány” idején. Ő azonban a zebrán „közlekedett”, és a szemére csúszott sapkája alól nem volt éppen ideális a kilátás. Bizony féktávolságon belül lépett – a kijelölt gyalogátkelőhelyen – a szerencsére már egyébként is lassító autó elé. Az öreget a – gondviselés és a szentlélek mellett – az autó téli gumija, és a szomszéd sáv üressége mentette meg attól, hogy a zsákja tartalmát ne szórja szét az aszfalton.

Ha már ebben a „hó ínséges” időben nem szánon közlekedett, és nem a fellegekben repült, hanem leereszkedett közénk, szíveskedjen betartani a földi közlekedésre alkotott előírásokat. Valójában, a jogszabály egyértelműen fogalmaz: A KRESZ 21. § (7) bekezdése értelmében: „A kijelölt gyalogos-átkelőhelyen áthaladó gyalogosnak a járművekkel szemben elsőbbség van.” De…!!!: Az „értelmezésben” odáig már kevesen jutnak el, hogy nem lehet féktávolságon belül lelépni, illetve meg kell győződni az áthaladás veszélytelenségéről.

Van ugyanis egy olyan „vizsgálati szempont”, amelyet nem tartalmaz egyetlen olyan „iromány” sem, ami paragrafusokkal van teletűzdelve: Jelesül az, amely szerint egy védtelen ember és egy jármű „találkozásánál” csak a „halandó” járhat rosszul. Engem ugyanis nem vigasztalna, ha a kórházi ágyban feküdnék, és egy papírlapot „lobogtatnék”, melyen rajta van, hogy nekem volt igazam. Már ha tudnék lobogtatni… A leszegett fej, a fülhallgató, az online-arcoskönyv, vagy a „túl-határozott” én-kép ugyanis nem védelmi eszközök. Sőt a (télapó)-sapka sem, különösen félrecsúszva!

Ha úgy fogalmazunk, hogy létezik örök ellentét az autósok és a gyalogosok között, akkor ilyenkor mit kell mondani? A „zemberek” tartósan harcban állnak önmagukkal? A „bizonyítékért” nem kell messzire menni. Csak be kell kanyarodni az „Tescsó/Osan/Aldika/Lidli” négyszög valamelyik parkolójába. Majd ki kell szállni. A volán mögül még a gyalogosok felé „kell” integetni, majd elhagyva a bádogdobozt, az autósokat „lehet” emlegetni a szentekkel együtt, de nem feltétlenül az adventre jellemző ájtatossággal.

Kedves Télapó! Gyere, de ne mindenáron! Nem az ilyen típusú találkozásokra vágyunk! Téged is hazavárnak – a manók!

Képek:

1. Kedves ismerősömtől kaptam a télapó-manót! Köszi: Zsu-Tü-Gy!
2. a zebra innen: depositphotos