Végre utolérhetjük Ausztriát. Vagy legalábbis gyorsabban eljuthatunk a sógorokhoz.
Átadták ugyanis a 85-ös főúton a Bécsi-dombi alagutat, kiegyenesítve ezzel a Magyarországot Ausztriával összekötő terepet. Így már 2x2 sávon suhanhatunk a határig. Az „ottaniak” ugyan még nincsenek teljesen kész a csatlakozással, de nem hinném, hogy sokáig kell majd noszogatni őket.
De még mielőtt a szomszédainkat kezdenénk piszkálni, nézzünk szét kis hazánkban, hogy miért nem tudunk ennek igazán örülni. Jó, persze azért, mert magyarok vagyunk, és mindjárt ellenségképet látunk, sőt belekötünk még az élő fába is. Igen, utóbbi is szóba jöhet, hogy miért nőtt épp oda. Ha már odateremtette az anyatermészet, védjük meg és fúrjunk át alatta. Erre már persze, hogy mindenki felkapja a fejét, hiszen első látásra nem indokolta volna a helyszín ezt a gigaberuházást. Ettől már önmagában is két részre szakadt volna ez az egyébként is szétszabdalt pici ország. Tetézi még a „bajt”, hogy kb. 15 éve „hasonlóan sík” terepviszonyok között épült egy alagútrendszer az M6-oson Pécs felé. Erre gondolom, elég sokan emlékeznek még, sőt arra is, hogy ezt még a „másik” kormány épít(t)ette.
Két pont között a legrövidebb út az egyenes – mondják. (Erre szoktam válaszolni, hogy igen, de én tudok egy rövidebbet a kiserdőn át.) Ezt általában síkbeli „problémák” elemzésénél alkalmazzuk. Akkor is, ha ez térképen jelenik meg, mert ugye ott a domborzat „nem számít”. A valóságban annál inkább, mert ugye az autók le-fel irányban is elmozdulnak. Sőt, tudom még fokozni. Hiszen ez is egy síkban van, ha nincs közben kanyar, nem úgy, mint a szerpentineken. (Hú, de pihent vagyok, és még nincs vége…)
Háááát az „autópálya” alagutak már csak ilyenek. Van egy jobbos meg egy balos. Egy „lukon” nem mehetnek az autók, mert az balesetveszélyes. Meg fúró sincs akkora, hogy egyszerre mindkét iránynak helyet tudjanak biztosítani. Hogyan kérem, jobbos meg balos? Igen, ezt is az út kiindulása felől nézve kell kezelni, ami a kilométertáblák növekedése szerint értelmezendő. Magyarul az Ausztria felé menő a jobb, a visszafelé irány pedig a bal.
Bécsbe Pécsen át vezet az út! Ugye-ugye! – csak megközelítés kérdése… Aki nem látta a különféle médiafelületeken a felhívást erre a cikkre, annak egy kis magyarázat. Aki látta, annak meg azért… Magyarországon és Európában is volt egy-egy vargabetűs utazásom, amelyekbe beiktattam akkor egy elég jelentős kerülőt. Mindkettő szándékos volt. Majd egy következő – erre utaló – írásnál lehet, hogy szóba kerül. Itt csak annyiban van jelentősége, hogy tessenek egy kicsit tágan értelmezni a különféle irányokat. Kecskemétről Székesfehérváron át Orfűre (akkor még nem volt M6-os), viszont találkoztunk győri barátokkal. Illetve Szegedről, Dortmundon át Párizsba, sőt erről még (holland???) gyorshajtós fotóm is van.
Tél van, már javában szállnak a varjak. Most épp az alagutak felett kárognak. Természetesen mindkettőt (az M6-os rendszert ás a M85-ös egykét is) szigorú szakmai alapokon terveztÉK építettÉK és fizettÜK! Kiszámolták, hogy így kevesebb földet kell megmozgatni, szabad utat biztosítottunk a vadállatoknak. Így kellett a legkevésbé beleavatkozni az emberek életterébe. Stb, stb. Most kiegyenlítődött a viták tárgya. Úgyis sokat fejlődött a kommunikációnk, (vissza) volt kiktől tanulni. Indulhat egy újabb fejezet.
Tetszenek érteni? Ennyire egyszerű. Akinek nem tetszik, el lehet menni. Igaz, most Románia felé is felgyorsultak a lehetőségek, mert két hét múlva megszűnik a határ(ellenőrzés.) De most már Ausztria felé is hamarabb elhagyhatjuk az országot. Bár az utóbbi időben mintha kevesebben vándorolnának kifelé. Hiába no, aki megtehette, már elment. Aki itthon maradt – kalandvágyból, ahogy mondani szokták – most már várjon szűk másfél évet. Hátha új lehetőségek nyílnak… (No reméljük nem a távozásra.)
Kép: Sopron Média és a hvg.hu
üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával
