A hét „Momentum”-a: A liberális szellem vasútja
Az elmúlt 1-2 hét kétségtelenül a MÁV-ról, a vasútról szólt. Mind a fizikai valóságról, mind a történtekről, mind a hozzá kapcsolt ideológiákról.
Sok évvel ezelőtt – még az induláskor – regisztráltam a Momentum hírlevelére. Igen, innen a cím, még mielőtt valaki a pillanatnyi elmeháborodottságomra hivatkozna. Tetszett, fiatalos volt, új lendület, stb. De igazán sosem kerültünk közelebb egymáshoz. Lehet, hogy a legfrissebb hírlevelük hozta meg a megvilágosodást a „miért”-re. (Próbáltam linkelni, nem sikerült, ezért bemásoltam.) De nem emiatt olyan hosszú ez a cikk, mint egy tehervonat a nyugati parttól a keletiig az USA-ban, a 66-os út mellett. 150 kocsi, dupla konténerrel.
„Kedves Támogatónk!
Liberalizálni kell a vasúti közlekedést
Tompos Márton, a Momentum elnöke a Facebookon fejtette ki a véleményét azzal kapcsolatban, hogy miért kellene liberalizálni a magyar vasúti közlekedést.
„Egy szolgáltatás, amelyet az állampárt nem tud működtetni, mert kilopták abból is a pénzt: a tömegközlekedés. Ha az állam pedig nem képes ellátni a feladatát, akkor azt másra kell bízni. Elérkeztünk arra a pontra, hogy már nem “csak” az múlik a kormány bénázásán, hogy az egész ország késik a munkehyléről, a STRAND fesztiválról, vagy dögmeleg van a kocsikon. Hanem emberéletek. Nemrég majdnem teljesen kisiklott egy utasokat szállító Intercity, ma két embert is elgázoltak. És nem, ez nem pont nem az, amikor a rossz időért is a kormányt hibáztatjuk. Évek óta ismertek a problémák, minden egyes évszakban ez van” – írja a Momentum elnöke és kiemeli, hogyha az állam nem tudja megoldani a feladatát, akkor azt másnak kell.”
Ki ne szeretett volna gyerekkorában vasutas lenni? (Mondjuk én, de azt mondhatjuk, hogy már akkor se voltam „normális”.) Szerintem már akkor is tudtam, hogy minden egyes foglalkozásnak megvan a maga „bája”, fontossága, szükségessége. Az emberek meg a saját szimpátiájuk, lehetőségeik, na meg nem utolsó sorban az anyagiak figyelembe vételével választják ezt vagy azt. Akár a vasutat is. Nyilván a „nemzetgazdaság” érdekeit figyelembe véve vannak kiemelt ágazatok. Ilyen pl. a MÁV is. Ráadásul ez egy olyan intézmény, amely az évtizedek során nem sokat vesztett a jelentőségéből. Az igaz, hogy vannak olyan területek, amelyek nagyobb figyelmet kapnak mára, de a sínek párhuzamosságának fontossága ettől még nem változott. Így természetesen a szükséges anyagiak sem lenne szabad, hogy kifogyjanak a talpfák alól. (Még akkor sem, ha már egyre inkább csak betont alkalmaznak itt is.)
Az is nehezen cáfolható, hogy a személyszállítás a klasszikus vasút esetén nem egy nyereséges szolgáltatás. Viszont az is biztos, hogy az emberek utaztatására szolgáló pályákon nem csak személyvonatok közlekednek. Az természetes, hogy a különféle ágazatok nem azonos összeggel szállnak be a kasszába. Így nyilvánvaló, hogy a különféle területek nyereségtartamát külön is meg kell vizsgálni. De a nagy egészet csak úgy lehet működtetni, ha a közös gyökereken alapuló területek összerakják, amijük van.
Igen ám, de mit lát az egészből a „kisember”? Amennyi számára fontos! Ja, és „nem mellesleg” el akar jutni A-ből B-be. Minél gyorsabban, minél kényelmesebben!
Kérdés, tehát mi a cél? Minél nagyobb nehézséget okozni az utazóknak, hogy lássák, mennyi dolog, mennyi küzdelem van egy ilyen intézmény működtetése mögött? Aligha… Viszont, ha meg minden rendben, honnan tudná az utazó állampolgár, hogy ki és mennyit dolgozik azért, hogy „Ő” elérje a célját! Ez olyan természetes lenne. Ennek ellenére mégiscsak az utóbbi lenne a megfelelő mindenki számára. Arról nem is beszélve, hogy ez akkor lenne rendben, ha ebben az országban mindenki a tőle telhető legjobb, leghatékonyabb módon elvégezné a munkáját. Ehhez persze az is hozzátartozik, hogy „állambácsi” is biztosítsa a feltételeket mindehhez. Mégpedig abból a pénzből, amelyet többek között maga az utazó is befizetett a „közösbe”. Abba az egységbe, amelyben különféle pályázatok, netán EU támogatások, vagy bármi alapján összeáll az egész. Tehát az erre szánt pénzeket erre is használnák! A rendszer résztvevői – azok a cégek, amelyeket ilyen-olyan indokok alapján „kiszerveztek” – továbbra is a közös alapokért dolgozzanak. Így az össze-vissza számlázások alapján a virtuális pénzek valódi része ne kerülhessen olyanok zsebébe, akik csupán haszonélvezői a káosznak. Az eredeti célért viszont vajmi keveset tesznek.
A vasút egy kifejezetten szakmai szervezet! Rengeteg technológiával, amely konkrét műszaki bázisokat, szerkezeteket, járműveket üzemeltet. Ezek mögött nagyon sok olyan tevékenység áll, amelyet fizikailag el kell végezni, nyilván megfelelő technikai támogatással. Egy eszközt konkrétan meg kell vizsgálni, adott esetben meg kell javítani, ki kell próbálni. Itt, tehát nincs helye semmiféle ideológiának, főleg nem liberalizációnak!
Minden területet meg lehet közelíteni többféle módon. Pl. filmen. Nem véletlen, hogy az első mozgóképes mozit is egy vasútállomáson forgatták a Lumière testvérek. De hagy kérdezzek mást. A „Szigorúan ellenőrzött vonatok”-ból emlékszik e még valaki más jelenetre, mint amikor a „lány” popsijára ráütötték a pecsétet? Aztán blogok, pályázatok, sőt külső körülmények is gyakran kiemelik a vasút fontosságát, de még a veszélyeit is.
Az más kérdés, hogy egy ekkora céget működtetni óriási anyagi háttérre van szükség. Amelynek biztosításában nagy szerepe van a politikának. Azonban tudni kell, hogy ennek elmaradása emberek életét, vagyontárgyakat, mindezeken keresztül egy ország gazdaságát veszélyeztetik. Így ha porszem kerül a gépezetbe, akár emberi, akár fizikai, akár pénzügyi, annak súlyos következményei kell, hogy legyenek. Az kevés, ha kiáll egy miniszter, és ezt elmondja. Mert, ahogy látszik, ez olyan természetes kellene, hogy legyen. Ha ez nem így van, akkor ott jön elő az „ideológia”. De ezt megint nem lehet liberális módon, úgymond szabadon értelmezni, kezelni!
Kép: Saját
Üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával.
