Színház az egész világ – mondták ezt „őseink”, amíg be nem köszöntött   életü(n)kbe a kétdimenziós (csoda)világ, a MOZI. Azóta azt mondjuk, mozi az egész világ. Gondolom sokaknak fel is tűnt az első ellentmondás. Akinek (még) nem, annak súgok egy kicsit. De hogy ne legyek olyan „tanárbácsis” (vagy egy kicsit mégis) felteszek egy rávezető kérdést. Mi a fenét ettek az emberek azon, hogy az eddig áhítattal csodált – nem utolsó sorban – 3 dimenziós (színpadi) világot belezsúfolták egy képsíkba? Na, na, van, akinek máris tovább pörögtek egy kicsit az agytekervényei? Igen, igen, több mint 100 évvel a mozi születése után most azon dolgoznak a szakemberek, hogy a mozi világát ne csak időben, hanem térben is megpróbálják kitágítani. Manapság egyre több 3D filmet láthatunk, egyelőre inkább csak az animációs kategóriában.

Bizonyára sokan láttátok már valamiféle visszaemlékezésnek, dokumentumfilmnek köszönhetően, amikor a Lumière testvérek vonata befutott az állomásra. Erre az emberek sikongatva ugrottak fel a helyükről, nehogy elüsse őketJ! Ha most valamiféle közéleti blogot írnék, akkor így fogalmaznék: a sok „hülye”. De itt ilyet nem lehet, így hagy fogalmazzak úgy, a lököttek… A vasútállomáson sem ugrálunk fel a helyünkről, ha jön a vonat, ha csak nem épp azért, hogy közelebb kerüljünk hozzá, hiszen azért mentünk ki, mert fel akarunk szállni. A néhány fős kisebbségtől most tekintsünk el, akik meg egyébként is elé akarnak ugrani… van nekik elég bajuk.

Gondolkodjuk el inkább egy másik akkori jelenségen. A filmeknek a kezdetekkor ugyanis még nem volt hangjuk. Pontosabban hangjuk sem volt. (Aztán még más sem, de az majd a következő gondolatmenet lesz.) Először tehát néztek az emberek, mint borjú az új kapura, illetve akkor már lehetett mondani, hogy néztek, mint Jani a moziban. Azt viszonylag gyorsan belátták az „előadások” szervezői, hogy a nézőtérből szivárgó hanghatások (most a természetes anyagcsere-folyamatok mellékhatásaitól tekintsünk el), a mozigépész sóhajtozása (kezdetben emberi erő hajtotta a szerkezetet), nem éppen szórakoztató. A „motorizáció” persze itt is felütötte a fejét előbb-utóbb, de a vetítőgép kattogása meg annyira monoton és unalmas volt, hogy az emberek a csodavárás közepette egyszerűen elaludtak nagy szórakozásukban. Ide is betört tehát a felvilágosodás kora. Megjelentek a bárzongoristák, akik gyakorlatilag megalapozták maguknak a manapság oly divatos két-, vagy akár több lábon álló (családi) gazda(g)ságot. Zárójel! (Leírva egy kicsit döcögős lesz, de engedjétek szabadon a KÉPzelőerőtöket. Ül a sarokban a bárzongorista, és egy melankolikus dallamot játszik. A zongora tetején ül a kedvenc állata, egy kis majom, akinek belelóg a farka a „művész” viszkijébe. Odalép hozzá egy kétes alak, megveregeti a vállát, majd borízű hangon megszólal: Hé! Tudja, hogy a majom farka belelóg a viszkibe? Mire a zongoristának felcsillan a szeme, és így szól: Persze! Majd eszeveszett tempóban elkezdi püfölni a zongorát: „Majom farka belelóg a viszkibe, piálj inkább, s ne figyelj a hisztire…!)

Akkor az emlegetett más… Van még egy dolog, ami hiányzott a moziból a kezdetek kezdetén. Színes világunk néven is nevezett egyik legfontosabb (kép)alkotója, maga a SZÍN. Még egy zárójel! (Rövid történet évekkel ez előttről, a XX. század végéről. Egy baráti társaságban voltunk, és az egyik baráton tizenegynéhány éves fiacskája megkérdezte az édesapját: Apa! Az milyen, amikor azt mondják hogy a TV fekete-fehér?) De az akkor szerintem fel sem tűnt senkinek. Csak mentek a népek, mert akkor ez volt a trendi – na jó, akkor még nem így nevezték. Meg persze nem is mindenki ment, csak akik megtehették. És akkor el is érkeztünk a mához. Ma is már csak azok mennek, akik megtehetik.(?) (Nem, nem helyesírási hiba az írásjelek halmozása.) Valóban csak ez az oka, hogy (egyes filmekre) csak kevesen kíváncsiak? Vannak még jó filmek? Vannak még jó mozik? Mindent elsöpör a Multiplex? Szeretném, ha a filmélmények között ezekre a – látszólag mellékes – körülményekre is fény derülne!

Na! Legyen elég a nosztalgiázásból, az anekdotákból. Villany leo…, elő a kukival meg a kólával! Vágjunk bele! Olvassátok, sőt írjátok a következő bejegyzéseket!