Végre történik valami, a gyorshajtókkal szemben. Pontosabban valami elkezdődik, egyelőre sok-sok fenntartással, és görbe írásjellel.
Néha nehéz eldönteni, hogy ha valami (jó) döntés úgy körvonalazódik, és már látszik is belőle valamiféle kezdemény, akkor azt hova tegyük. Nálunk ugyanis ilyenkor két eset van. Vagy „csinálnak" valamit elhamarkodottan, és utána 25-ször módosítják. Esetleg húzzák, mint a rétest… vagy éppen a sebességhatárokat.
Örömteli, hogy végre nagyobb hangsúlyt fektetnek a gyorshajtókkal szembeni intézkedésekre a jogszabályalkotók. Igen, én is örülök neki, annak ellenére, hogy a legszigorúbb büntetés igen látványosnak tűnik, de nekem nem annyira tetszik. Mármint, hogy a tervezet szerint elkoboznák a bűnös autót. Hogyan kérem? Megbüntetjük a járgányt? Sarokba állítjuk, vagy garázsba? A másik kérdésem: valóban ez lenne a legszigorúbb intézkedés?
Emlékeztek még a régi „felszólításra”? „Kapcsold az ötödik sebességet!” Ma már ez egyértelműen visszakapcsolás, hiszen egyre inkább általánossá válnak a 6-7-8 sebességes autók. Utóbbiak persze főleg automatával, hiszen ennyit kapcsolgatni képtelenség lenne, ha csak erre koncentrálnánk, akkor is.
Mi is az én problémám? Ha valaki a megengedett sebességet JELENTŐSEN túllépi, az mások életét is súlyosan veszélyezteti. Ez tehát nem pénz kérdése, itt emberekről van szó, akiknek „értékét” forintban nem lehet meghatározni! Te hát a vétkest, – pontosabban itt már bűnösről beszélünk – ki kell vonnia forgalomból. Nem az autót!!! A száguldozó sofőrt. Abba nem kívánok itt belemenni, hogy hogyan lehetne figyelembe venni az előéletet, emberi méltóságot „???”, ilyesmit… Magyarul, hogy „csak” eltiltják, vagy milyen „hideg hőmérsékleti fokozatot” kapjon, de kapjon! Emellett természetesen növelni kell a büntetések összegét, még pedig nagyságrenddel!!! Nem a „kisemberen” kell „megkeresni” a pénzt, aki a 10-20 km-el lépi túl a megengedett sebességet, ráadásul egy „kint felejtett” tábla miatt! Természetesen a kis bűn is bűn, az is szabálytalan, de mérlegelni kell.
A másik az autó kérdés. Ugye ejnye-bejnye ilyen vagy olyan autómárka, index-szel vagy anélkül… Akarunk még (hatósági szinten) bármilyen nyűgöt a nyakunkba venni? Az elkobzás jogszabályi hátterével foglalkozni, esetleg megváltoztatni? Mi van, ha magánautó, mi van, ha cégautó? Azt szállítani, tárolni, az adatokat feldolgozni... Értem én, hogy ezek költségeit is át lehet hárítani az elkövetőre, de minek még erre is időt pazarolni! A bürokrácia útjáról, annak hosszáról nem is beszélve. Az autó árának nagyságrendje? Na, az igen! Azzal lehet kalkulálni. Akinek olyan van, amivel ekkorát lehet hasítani, annak van is miből. Persze, addig félre lehet tenni. De amíg nem rendeződik az ügy, addig a gazdáját kell „kivonni a forgalomból”.
Nem mellesleg a megkülönböztető jelzést használó járművek vezetői sem száguldozhatnak ész nélkül, nekik is maximálva van a sebességük. (Az adott helyen érvényes szabályok függvényében.)
Ezen a felületen is rendszeresen foglalkozom „sebességi” kérdésekkel. Szerencsére a sokat emlegetett 2-3 km/h-s sebességtúllépések büntetésével nem igazán találkoztam. Kicsit nagyobb hangsúlyt kapott a 10 km/h-ás sebességhatár emelés, bár ennek értelmét nem igazán látom. De a száguldozók továbbra is a „fénykorukat” élik, olyan, mintha a nagy nyilvánosság még fokozta volna a tevékenységüket. Ez viszont egyértelműen SZÖRNYŰ. Na, nem mintha korábban nem lettek volna ebből problémák, csak legfeljebb nem voltak ennyire szem előtt.
Végezetül ez az Ausztriával való példálózás. Egyrészt a közlekedési kultúránk igencsak lassan közelít a nyugathoz. Másrészt azokkal példálózni, akiket folyamatosan „pocskondiázunk” a saját értékrendünkhöz hasonlítva, inkább balkáni marketingfogás. (Postosabban azok értékrendjéhez viszonyítva, akik…) Utolérni őket ugye nem azzal fogjuk, hogy gyorsabban megyünk feléjük. Pontosabban úgy kellene, de ezt legkevésbé az autóval kellene megtenni.
Kép: Saját
üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával
