Megérkezett a várva várt intézkedés a magas üzemanyagárak „rendbetételére”. Ezúttal a nemzetgazdasági miniszter volt a főni szócsöve, aki azt üzente: „két hetet ad a kabinet a Magyar Ásványolaj Szövetség tagjainak, hogy önkéntesen csökkentsék a régiós átlag szintjére az üzemanyagárakat.”
A „benzin” árának alakulása mindig is megihlette az írókat, az olvasókat, az autósokat, (az autó nélküli, de a boltban vásárlókat, még ha egyesek nem is értik miért…) és ez még így lesz nagyon sokáig… „Fogadjuk” el akkor is, ha a „klasszikus” üzemanyag már régóta a halálsoron van. Szerintem sokan „szeretnének” ilyen hosszú halált.
Az üzenet, és az azt átadó személy persze azt is jelentette, – Kossuth Lajos nyomán – hogy nem fogyott még el a regiment. Tehát a „kirakatban” vannak még olyan szereplők (N. Szilárd és K. Lajos után) akik elő tudnak jönni a válogatott okosságokkal. „Hogyan kérem?” (Bár annyira nem kedvelem Kiss Ádámot, de néha jól esik idézni tőle.) Akkor ez az „intézkedés” egyfajta üzenet, fenyegetés, utasítás vagy „csak” jótékony figyelmeztetés? Sőt még egy kérdés saját kútfőből. Egy ilyen fontos – mondjuk – stratégiai kérdésben ez lenne a megoldás, hogy leszólunk a „pártközpontból”? F@sz@! És még ők azok, akik temetik a Kádár-korszakot.
Megint a „szokásos” kinyilatkoztatások rólam, bár a törzsolvasók számára nem ismeretlenek: Én is alkalmazott vagyok, bérből és fizetésből élek. Sőt, havonta kétszer-háromszor tankolok. Autóval járok dolgozni, ráadásul dízellel. (Tudom, az utóbbiért duplán fúúúúj!) Magyarul, nekem is az lenne szimpatikus, ha olcsóbb lenne az üzemanyag. Ééééés most kemény leszek! Tankolok a hétvégén is. Nem azért, mert olcsóbb bakker! Azért sem, hogy OV-t vagy a NER támogassam. Csak egyszerűen el akarok jutni A-ból B-be. Pontosabban K-ról SZ-re, és vissza, de ez most mindegy.
Még szerencse, hogy a „drága”-korszakban vásárolta be magát a MOL a Waberer’s-be, így volt miből kifizetni a részvényeket. Őrülünk, hogy a „kiccsalád” üzlete ilyen – szó szerint – vonzó, hiszen amióta Tiborc „Úr” átvette a kamionos cég többségét, azóta csak szárnyal a vállalat. Sőt, olcsóbb üzemanyaggal még messzebbre juthatnak.
De, hogy ne „látszódjak” ennyire kommunistának, akkor csak néhány évvel korábbi esetet hagy említsek. Akkor egy „másik úr” csak bizonyos régióba szólt le, hogy ugyan legyen már olcsóbb a benzin. (Az ország többi részén lehet hasonló helyzet, hiszen az ottani „leszóló embereknek” is meg van a maguk csatornája, ahol intézkedéseket foganatosíthatnának.)
Irgum-burgum, benzinkutak!
Azt hiszem, az ilyen eseteknél nem kell „hitelesebb” bizonyíték arra, hogyan működik nálunk a jogalkotás, a jogalkalmazás, a demokrácia… stb. Ja, hogy a piacgazdaságról ne is beszéljünk. De háááát, ezért vagyunk mi „kisemberek”, mert nem értjük ezeket a szavakat.
„Nem is baj”. Az olcsóbb üzemanyaggal könnyebb lesz elszállítani azokat a „hátrányos helyzetű” honpolgárokat, akik másképpen nem tudnának eljutni a szavazóhelyiségekbe.
Kép: Pixabay montázs
Üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával.
