Végre úgy beszélhetünk egy rosszindulatú „jelenségről”, hogy már kifelé (is) látunk belőle. Így éppen ideje elgondolkodni arról, mi legyen az első dolog, ha tényleg vége lesz ennek az egésznek.

A különféle kommunikációs csatornák hitelessége továbbra is megkérdőjelezhető, de végre pozitív dolgokat is mondanak. Az ember meg olyan „gyarló”, hogy az ilyeneket könnyebben elhiszi. Na, de félre jövendőmondókkal, maradjunk csak a mi kis saját világunknál. Vegyük fel az alapállást, és induljunk ki ebből!

Ma már abban a „szerencsés” helyzetben vagyunk, hogy a való világ beszűkülésével másfajta „menekülési” lehetőség is van, mint dédanyáink korában. Ezt most nem kell hosszasan magyarázni, hiszen aki ezeket a sorokat olvassa, máris tudja, mire gondolok. Igen, a digitális világra. Sőt, rögtön van válaszút is, hiszen a számítógép kapcsolódási pontjait egyrészt lezárhatjuk a külvilág elől. (Persze badarság lenne ilyet tenni, hiszen honnan kaphatnánk jelzéseket, ha elvágnánk az „egyetlen” köldökzsinórt.) Így marad a „B” terv, kukucskáljunk ki a csigaházunkból a monitoron keresztül! Az persze nyilvánvaló, hogy elsősorban azokkal keressük a kapcsolatot, akik eddig is meghatározták az életünket.

De itt jön a csavar, hiszen akinek több szabadideje van, óhatatlan hogy olyanokkal is szorosabb kapcsolatba kerül, aki nem feltétlenül szerepelt a bakancslistájának TOP mezőnyében. (Azért vigyázni kell, mert ha valaki párkapcsolatban él, és túlzottan megszaporodik a „másik” nemből álló ismerősök csoportja, akkor a „zasszony” vagy a „zembör” könnyen az orrára koppint az illetőnek – joggal.) Nézzük a jó oldalt! Tegyük fel, hogy egy eddig „magányos zugfirkász” bekerül egy olyan csoportba, ahol a „többiek” is digitális termékeket állítanak elő elsősorban a maguk megnyugtatására, de azért valahol a mások szórakoztatására is! (Az arányokat meg lehet fordítani.) Igen, olyan mintha egy blogolással foglakozó társaságba keveredne. Megismerheti mások gondolatvilágát, olvashatja az írásokat. Az persze külön öröm, ha van egy „tyúkanyó”, aki a megfelelő irányba terelgeti a csapatot.

Egy ilyen „brigád” tagjainak, – ha komolyan veszik a feladatot – előbb-utóbb megfogalmazódik a fejükben a gondolat: honnan jön ez a sok „okosság”, ki lehet a „vonal” másik végén? Ez normális? Persze, hiszen a kíváncsiság, nem csak arra jó, hogy az ember hamar megöregedjen – ahogy a mondás tartja. Mindig is ez vitte előbbre a világot! Miért várják hát, hogy újra kitáruljon a világ? Természetesen azért (is), hogy megismerjék egymást személyesen! Bloggertalálkozó? Igen – Hajrá Bloggerképző!

Kép: pixabay

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával.