Fordulj világ! Tele a …! Na, meg sok minden. De, hogy manapság egy nadrág legyen a gazdagság fokmérője, aligha gondolt volna pár évvel ezelőtt bárki is.
A szakadt nadrág? Az persze más. Hiszen a szegény gyerekek már Móra Ferenc korában is abban jártak. Ha mással nem, azzal biztosan „meg lehetett bélyegezni” őket.
Persze minden változik a korral. Az még hagyján, hogy időnként átértékelünk bizonyos dolgokat, de hogy divatirányzatot is teremtettek vele az tényleg „ott van”. Az „arcoskönyv-esemény” (a szakadt farmer világnapján) meg már a mai kor „természetes” velejárója. De, hogy „Mészárosné” 1.000.000,- Ft-os nadrágja még erre is rá tud tenni egy lapáttal a celebvilág híreire, az már tényleg a „non + ultra”.
Ma még sokan vannak olyanok, akiknek életében meghatározott szerepet tölt(ött) 1-2 Andrea, Akár KIS – egy vagy 2 „ss”-el” akár NAGY kategóriában, az „Ő” tisztét betöltve. Nos, Magyarországon ez a „szerepkör” egyre inkább felértékelődik. Ugyanis az „Andreák” fogynak, egyre jobban… Ugyanis újabbak nem születnek, legalábbis női vonalon biztosan nem. Az EU-ban ugyanis a hölgyek már nem kaphatják ezt a nevet. „Megállapították” ugyanis, hogy az Andrea férfinév. (Erről ebben a cikkben már volt szó) Ne kérdezzetek semmit. Manapság a „Holda”-tól a „Napsugár”-ig gyakorlatilag bárminek el lehet nevezni a gyereket ebben a „gendersemleges” világban, de Andrea nem lehet. Mindenki becsülje meg tehát a „saját” Andreáját!
Bármennyire is furcsa, én még mindig hitetlenkedve írom le Várkonyi Andrea nevét. Egyszerűen nem tudom elítélni az egykori önmagát. Tudom furcsa, de valahogy azok közé tartozott, akiket nem tudtam besorolni a számolatlan mennyiségű „híresség” közé. Azt is elismerem, hogy tettem egy felelőtlen kijelentést anno: Ha igaz a hír, miszerint „Lölő” és Ő „összejöttek”, én azonnal elhagyom ezt az országot. A „végeredményt” persze tudjuk, már amennyire ez a vége a történetnek. (Félreértés ne essék, én minden tiszta szívű szerelmesnek hosszú boldog házas életet kívánok.) Én meg persze itthon maradtam, de ez nem jelenti azt, hogy hoppon. Sőt, továbbra is alkalmazottként dolgozom. Annak ellenére, hogy szinte biztos vagyok benne, hogy az általam – és sok más hasonszőrű honfitársam által – befizetett adó, nem feltétlenül az eredeti rendeltetési helyére vándorol.
A nadrág mára „mértékegység” lett. Többen kiszámolták, hogy a különféle vagyontárgyak hány „Andi-naci” egyenértéknek felelnek meg. Ez persze felfelé, a luxusélet piacán „látványos”. Mások meg azon számmisztikáznak, hogy egy ilyen „pantalló” árából egy „hétköznapi állampolgár mit tudna vásárolni. Most a mélyszegénységet csak azért nem hozom ide, mert nem akarok valamiféle szociális védőháló mögé bújni. Az, hogy a Téns’asszony meg hány naponta tudna ilyen nadrágot venni inkább ne is kezdjük el számolni. Ha kifordítom, hogy naponta hányat tudna vásárolni, az lenne csak az igazi polgárpukkasztás.
Még egyszer leírom, amit már sokszor… Nem azzal van a baj, hogy valaki gazdag, sőt még ha maga felé is hajlik a keze, ha nem is egészen szent. Hanem a NAGYSÁGRENDDEL!
Jaj, még el nem felejtem… Ez az írás természetesen nem Andreára van kihegyezve, csak most épp ő van a kirakatban, mint egy „próbababa”, aki bemutatja a legújabb nadrágtrendet! Van neki egy „szeretett” férje, aki hogy-hogy nem, éppen a leggazdagabb magyar. De nem ám néhány forinttal megelőzve a második helyezettet, hanem csaknem dupla akkora összeggel, mint amennyi annak van. Mindezt egy évtized alatt. Lehet persze csettinteni, de nem biztos, hogy az elismerés jeleként. A 100 leggazdagabb magyar listája pedig csak a publikusan kereshető adatbázisokon alapul. Aligha kétséges, hogy a háttérben „lapul” még egy akkora összeg, amit ép ésszel fel sem foghatunk. Hahó, emberek Tudjuk, hogy Mészáros Lőrinc milliárdos? Persze tudjuk… De, nem (csak) forintban „bakker”, hanem dollárban! Miközben kis hazánkban a nemzeti fizetőeszközben sem tudják a legtöbben elképzelni, hogy ez mekkora összeg.
Mindeközben a szakmunkások, akik pl. nadrágokat varrnak, forintonként számolgatják ki, hogy mikorra tudnak majd egy kevésbé „konfekciógyanús” ruhadarabot megvenni. Ó én balga! Még hiszek a szakmunkásokban? Hiába szeretnék, én is tudom, hogy pl. ezt az ipart már megölték a „multik”. Mind gyártói, mind kereskedelmi vonalon. Igen, büszke vagyok arra, hogy én gyárban dolgozom. (Nem véletlenül idézem ennyiszer vissza!) Oké, a főnökeim engem még megbecsülnek. (Jobban is tehetnék, de én még nem panaszkodhatok! – főleg, hogy ők is elolvassák ezt!) De mit tegyen az a „soron” dolgozó fizikai munkás, akinek munkaköre lassan szitokszó a „világpiacon”.
Hová süllyedt ez a világ? Ahol a munkaügyes már nem is HR-es, már nem is humánerőforrás menedzser, hanem diplomás munkaerő-piaci közgazdász! A név még csak hagyján, de hogyan válogasson az egyre ritkuló szakemberállományból? Értem én, hogy a robot nem pisil, nem lesz beteg, nem menstruál. Legfeljebb elromlik, de nem „hisztizik”. Viszont elveszi az ember munkáját! Neki szabad, csak a migránsoknak nem! Ó de „hülye” vagyok, hiszen az „fele” annyiért megcsinálja, mint a „hazai”. A „nagyok” abba sose gondoltak bele, hogy ha az ember többet keres, akkor többet is költ? Így többet vehet abból a „sz@ros” nadrágból, amit eladhatnak.
A formás popsi múlandó, még ha el is takarja egy „cicanadrág”. Sőt a „luxivilág” képviselői is halandó emberek, még ha meg is alapozták a jövőjét az utánuk következő generációnak. De csak jön majd egy olyan korszak, amikor azok is teret kapnak, akik nyitott(abb) szemmel látnak. Nem „csak” nálunk, hahó!!! – hanem széles e világunkban is.
Kép: Youtube, mert az én itthoni vakondomnak még nadrágja sincs.
üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával
