Mindig nagy visszhangja van annak, amikor a mérkőzés végén, hirtelen felindulásból nyilatkozik valaki, és mond valami „cifrát”.
Persze az sem mellékes, hogy később ki, és miképpen reagál ezekre, netán újabb veretes gondolatok szabadulnak (f)el. Az idei kupadöntő után is elhangzottak az „örökké valóságnak” szánt mondatok is.
A konkrét névtől azért vonatkoztassunk el, hiszen a viselői nem tehetnek róla, hogy egy idegen előtagot „róluk neveztek” el. Erről ugyanis szó sincs. Ráadásul a szóösszetételből többféle előjelű kifejezés jöhet szembe. (Antiszemita, antiimperialista, antialkoholista stb. ezekkel meg főleg nem vicceskedünk.)
Én nem vagyok nagy „barátja” Bognár Györgynek, de szerintem ő „nyerte” a szópárbajt Kubatov Gáborral szemben. Igaz, a Paks edzője még ott rúgta el előttem a „pöttyöst”, amikor a 2021-es EB-n a dán Eriksen összeesett a finnek elleni meccsen, és a stúdióba meghívott vendég nem túl együtt érzően „szakértett”. Próbálták ugyan rábírni emberibb reakciók kimutatására, de nem sok sikerrel. Szerencsére a sportoló túlélte az esetet, és Gyuri is visszatért a „közéletbe”. De az történet azért bennem maradt. Így óvatosabban viszonyulok a megnyilvánulásaihoz. De most őszintén örültem annak, ahogy „kezelte” a Ferencvárost. Mármint azt, hogy az anyagi helyzetéből, a játékoskeretéből és a társadalomban elhelyezett szerepéből adódóan szinte elvárás, hogy „ütni, vágni” kell a Fradit.
A neten megjelenő vicces mémek egy kategóriája, hogy egy konkrét nevű ember éppen csinál valamit a képen. Egyes esetekben még írnak is hozzá néhány „kedves” szót. Majd jön a végkövetkeztetést. Légy olyan, vagy éppen ne légy olyan, mint a képen bemutatott személy. Jelen estben az adott csapat színén, vagy szívén viszont túlmutat az, hogy a klub különböző szintű vezetőjének mondatait hogyan ítéljük meg.
Kissé emelkedett hangulatomat azért jelentősen lelombozta a Ferencváros elnökének megnyilvánulása. Nem csak maga az az egy szó, hogy „antifutball”-nak nevezte a Paks játékát, hiszen ezt már megszoktuk, hogy minden fordulóban akad egy-két csapat, amelyik így akar nyerni a „jobb” ellen. Hanem az a fellengzős, és lekezelő stílus, amellyel gyakorlatilag az egész magyar NB1-et a Fradi alá rendelte. Papíron (meg a tabellát nézve) is persze igaza van, de azt is nézzük meg, hogy milyen körülmények között. Az FTC a leginkább „támogatott”, a legtöbb külföldit foglalkoztató, és még sorolhatnám a legeket. Tudjuk, hogy az elnök „úr” a legmagasabb hazai körökben járatos, a leghatalmasabb magyar politika „kegyeltje”. De ettől még nincs joga megalázni azt a közeget, amelyből gyakorlatilag mesterségesen kiemelték, és nem csak a klub, hanem a „párt”, így az ország „elitjéhez” is tartozik. Értem, hogy csapata bele-bele kóstol a kupatavaszba. Nemzetközi szinten a harmadosztályú kupasorozatban, a valódi TOP csapatoktól mérföldes távolságra. Persze, hogy minden „szintnek” megvannak a „haszonélvezői”. De pont az idei (politikai) tavasz az egyik legjobb példája annak, hogy egyre magasabb szinteken jön elő az a mondás, hogy egyszer hopp, másszor kopp. Ennek ellenére nem kívánok rosszat az elnöknek. Csak egy kicsivel több szerénységet. Alacsonyabb osztályokban is emberek játsszák a focit. Sőt helyenként nagyobb lelkesedéssel, (és kevesebb támogatással és megbecsüléssel) mint az ő, jelentős hozzáadott értékkel összetákolt nemzetközi „koalíciója”. Főleg, hogy van az a szív, ami érzelmi alapon dobog egy csapatért, és van, amelyik a jelentős anyagi háttértámogatás miatt.
Ezek után lehetőségük van eldönteni, hogy legyenek e olyanok, mint Gyuri, vagy ne legyenek olyanok, mint Gábor. A kérdés feltevésében ne tessenek olyan sugalmazást beleképzelni, mint a nemzeti „konzultáció” kísérőlevelében kapott „iránymutatások”. Utóbbi mellé még egy megjegyzés. Nem elég, hogy a sportközvetítések szünetében meg „kell” néznünk az „Egy perc és nyersz!” különkiadását. Még az NB1-es meccsek „adásainak” jobb felső sarkában is előttünk lebeg a VOKS felirat!
Kép: Saját
üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával
