Azt már tudjuk, hogy megjelenése nem csak egy „médiahack”. De, hogy hova fut ki, még várat magára.
Csodálkozunk rajta, pedig „csodálni" kellene. Vagy csak a helyén kezelni. Azért tettem idéző jelbe, nehogy megint valami csúnya jelzőt kelljen magamra aggatni, mint a múltkor. Természetesen szó sincs valami „Óz” jelenségről. Pusztán annyit szeretnék megjegyezni, hogy a „mindentcsakmitudunkjólésmajdmegismondjuk” kormánynak, meg az általam sokszor csak „tehetetlen”-nek nevezett ellenzéknek, is újdonságként szolgált a megjelenése.
A politikai életben egyre kevésbé burkoltan, de a hétköznapi embereknél már nyíltan megy a szitkozódás a nyilvános felületeken is. Persze, hiszen – egyesek szerint – ez jelenti a szólásszabadságot. Sajnos a „választékos” trágárság egyik legfeltűnőbb fokmérője az, hogy a szexuális tartalmakat ki, és hogyan tudja egyre szélsőségesebb módon felhasználni a közlendőjében.
MP „állítólag” középen van egy bizonyos szempontból mindenképpen. Olyan ez, mint amikor két (bár testvérinek hitt, de mégis ellenséges) csoport egymásnak feszül minden eszközzel. Odamegy hozzájuk a rendőr, „pusztán békítő szándékkal”, vagy legalábbis azért, hogy szétválassza őket. Erre a „barátok” összefognak, elverik/elüldözik a „szerveket”, és folytatják a kis „béketárgyalásukat”. Tehát Magyar Péter az „öreg” szereplők között csak egy bokszzsák. Ha valaki, akkor ő ezen nincs meglepődve, emiatt nem is tudják kihozni a sodrából. Éééééés ami a legfontosabb a jelenségben, hogy a követői is bírják még erővel. Hiszen már az első reakciók között elhangzott, hogy vagy ő, vagy a hívei nem sokáig fogják tartani magukat. Háááát a soron következő választásig biztosan, hiszen az lesz az első „értékmérő”…
Igaz, hogy a várva várt nagy durranások eddig elmaradtak, hiszen úgy különösebben senki nem bukott meg (miatta). Mindenki szabadlábon. De legalább a szidalmazások, vádaskodások felerősödtek. Biztos, hogy a „magyarpéteristák” között sokan vannak olyanok, akik csak azért „lájkolták be” mert legalább történt valami, ami megmozgatta ezt a posványos politikai állóvizet. Pontosabban mozgott ez, hiszen a korábbi ellenfelek eddig is kimutatták a foguk fehérjét. (Még jó hogy ki nem verték… A fogukat Te!) Csak ugye a korábbi szereplők mozgolódásai, egymás iránti „kedvességei” már-már unalomig süllyesztették a „szurkolótáborokat”.
Ma már „végre” mérhető a (várható) szavazói eltolódás mindkét szélről középre, ha már szabad így nevezni. Így ez minden korábbi résztvevőtől von el „forrást”. Most emberi erőforrásra gondolok, hiszen a központi költségvetés „elvileg” minden új szereplőnek biztosít valamekkora hátteret. Az meg természetes, hogy minden külső támogatás „bűn” bárhonnan is jöjjön, és bárminek is nevezzék. Hááááát hogyne. Ami másnak nem jutott, vagy nem sikerült, az nehogy már pont „ennek” menjen. Persze az, amit a jelenlegi hatalom elherdál a mi pénzünkből (bárhogyan is nevezzük) propagandára, az „rendben van” hiszen „mi szavazzuk” meg folyamatosan 2/3-dal.
Bármennyire is inogni látszik a rendszer, (legalábbis az ellenzéki szekértábor szerint) erre az „eredményre” azért továbbra is reális esély van. Ez azért mégsem olyan, mint a fociban… ahol ugye a labda az kerek… De ugye ott sem mindig ugyanazt látja a bíró és a VAR, már ha egyáltalán megnézik. Mi meg majd jól kinézünk. Vagy jól nézünk ki? Majd meglátjuk.
Kép: Pixabay montázs
Üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával.
