Minden fordulóban emlegetjük valamiért a VAR-t. Ezen nem kell különösebben csodálkozni, hiszen mi (is) akartuk, hogy legyen.

A tapasztalatok értékelése azóta is „ellentmondásos”, de biztos vagyok benne, hogy azért, mert azoknak hangosabb a szava, akiket egy-egy ítélet hátrányosan érintett. Akkor most én is csak hisztizek? Ha a „hazai” kedvenc (amely most idegenben játszott) sérelmére elkövetett ítéletet nézzük, akkor biztosan. DVSC-KTE 1:0.

Nem szeretnék túlzottan sokat „(videó)bírózni”. Az edzők is egyre gyakrabban alkalmazzák ezt az elvet. De ez nem jelenti azt, hogy amiről nem beszélünk, az teljesen rendben van. A labdarúgás a lassan közel 150 éves (hivatalosan: IFAB 1886.) történelmében néhány évvel ezelőtt óriási változás hozott a videó rendszer bevezetése. Nyilvánvalóan az előnyök és hátrányok azóta is uralják a napi híreket, de hogy valaminek történni kellett az nem volt kérdés. A labdarúgás fejlődése, a sebesség (mind a játéké, mind a játékosoké) segítségért kiáltott. Hááááát jobb híján megkaptuk.

Nagyon érdekes egy-egy helyzet megítélésénél, hogy ki melyik oldalon áll. (Persze ez így elvileg csak a nézők esetében merülhet fel. Még egyszer mondom elvileg…) A látottak alapján ugyanis a szakértői stábnak (akiknek e technika is jelentős segítséget nyújt) teljesen objektívnek és hitelesnek kell lennie. Még akkor is, ha a több kamerának és a lassításnak a segítségével sem biztos, hogy találnak olyan pozíciót, ahol 100%-ban igazolható egy-egy döntés helyessége.

Ami (mondjuk majdnem) tökéletes, természetesen annak is van „hátránya”. Olyan dolog is kiderülhet, amit a korábbiakban nem tudhattunk meg. Hogy ez miért lehet hátrányos? Vannak alattomos, ügyesen takart mozdulatok, „puszik”, kezezések, mélyre hajolások. Az utóbbinál álljuk is meg egy pillanatra. Hiszen a kecskemétiek debreceni vendégjátékánál ezt a lehetőséget nem igazán „ragozta” senki! Nyilván azt nem halljuk, amit a játékvezetők a VAR-vonalon beszélgetnek. De a TV-s „szakértők” se nagyon hozták felszínre. Pedig a VAR rendszer egy különösen érdekes taktikai húzást hozott előtérbe. (Jó-jó, eddig is volt ilyen, főleg, hogy emlegettem a játék felgyorsulását.) A csatárok sokkal nagyobb elánnal törnek be a 16-os területére. „Valami” úgyis történik velük, a VAR meg úgyis megvizsgálja. A kis területen való tömörüléseknél meg a technika is vagy lát valamit vagy nem. Igen ám, de ha csak egy gól van egy meccsen – mint ahogy a szombati eset is bizonyítja – azon sok minden elmehet… Igaz, már csak a lelkekben, hiszen a Lokinak is inkább csak matematikai esélye van a dobogóra, a KTE meg legfeljebb egy kicsit szépíthet a helyezésén. Ragozhatnánk az utóbbi idők erősen megnövekedett hosszabbítási időket is, de ez más tészta, még akkor is, ha „Zete-Fradin” meg ez bizonyult döntőnek…

De térjünk vissza még egy kicsit a VAR-ra. Hallani lehet olyan hangokat, hogy a „sporik” (akik a pályán szaladgálnak, illetve a „buszban” ülnek) valamilyen módon hatással vannak egymásra. Persze, hiszen kollégák. Nem igazán akarják egymás kellemetlen helyzetbe hozni. De ez mekkora marhaság már! Pont ez a lényeg, hogy hogy képek és visszajátszások segítségével JOGOSAN módosíthassanak, vagy akár gyökeresen megváltoztathassanak egy-egy ítéletet. És ezért senki nem vonhatná őket felelősségre. Ne felejtsük el, hogy ezek a bírók fordulóról fordulóra akár szerepet is cserélhetnek. De miért ne lehetne a VAR kocsiba olyanokat ültetni, akik már nem „vezetnek”. Idősebb, nagy tapasztalattal rendelkezőknek is jó lenne „nyugdíjas” állásnak.

Én igenis VAR-párti vagyok. De azért, mert hiszem, hogy egyszer eljutunk odáig, hogy arra használják, amire kitalálták, és úgy, ahogy az a legjobb célt szolgálja.

Kép: m4sport.hu 02:27-nél!

Üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával.