Elmondhatjuk, hogy a mai világunkat leginkább az „E” betű jellemzi. Az élelmiszeripar „legfontosabb” jellemzői után már régóta csak az elektronikus élettérben tudunk létezni.
E-mail, Formula E, de nem is kell itt nagy felsorolás, hiszen bármerre nézünk, bármit intézünk, minden összeköthető valami kütyüvel. Szinte már észre sem vesszük, hiszen egyre többjük működik vezeték nélkül is.
Hétköznapi történetnek indult, hiszen lejárt a személyi igazolványom. Előfordul, ha csak jó pár évenként is. Be is mentem a kormányablakhoz, ahol adategyeztetés után mondták, hogy majd értesítenek, ha elkészül az új. De, kaptam egy borítékot is, hogy majd ezt is hozzam magammal. Eltelt bő egy hét, jött az SMS, mentem a borítékommal. Bejelentkeztem, szinte rögtön meg is jelent a sorszámom a képernyőn. Megkaptam az új kártyát, és utána jött az a történet, amiért ez a bejegyzés létrejött.
Azt mondják a szakértők, hogy Bródy János mindig rendszerkritikus dalokat ír. Nos, a „Személyi igazolvány” megalkotásakor nem tudhatjuk mi járt a fejében. (Ne is jussunk el odáig, hogy mire gondolt a költő.) De lehet, hogy nem is ugrott volna be a nóta, ha az én okmányom átvételekor nem sejlik fel, egy mellékszál.
Félreértés ne essék, az ügyintéző (hölgy – ha ezt így a mai „modern világban ki szabad emelni) korrekt volt gyors, pontos és szakszerű. Egyetlen dolgot hiányoltam egy kicsit, de lehet, hogy a mosolytündér szabadságon volt. (Ilyen is van, én is tudom, hiszen nagyon sok ügyféllel foglalkozom.) Lehet, hogy citromba harapott reggel. Bár nagyobb a valószínűsége, hogy narancsba. Csak ez vagy éretlen volt, de ami valószínűbb, hogy jócskán túlérett. De megértettem, különösen amiatt, amire a végén kifutott a beszélgetésünk.
Létezik ugyanis a személyi igazolványnak egy „E” opciója, ami majd „valamikor” jó lesz „valamire”, de ez egyelőre nem működik. De ezt a kollégám is elmondta, aki jó pár éve érvényesíttette újra az azonosítóját. Magyarul ez az „E-dolog” egyelőre nem jó semmire. Igen ám, de ezt a fejlesztést valaki már elkészítette. Vagy legalábbis az alapjait. Sőt gyártottak is hozzá műanyag lapkákat, amelyek pl. egy PIN-kódot tartalmaznak. Így van, helyes a következtetés kedves olvasó. Köszönöm, hogy nem nekem kellett befejezni a történetet. A te fejedben is egyenes a következtetés, hogy ezt ki is fizették valaki(k)nek. Még pedig – gondolom – nem is keveset.
Nem kell történész diploma ahhoz, hogy visszagondoljunk az elmúlt évek, évtizedek hasonlóan sokba kerülő, de soha meg nem térülő „beruházásaira”. (Kórházi széfek, stadion beléptető, metró beléptető.) Ne kezdjük el a nullákat számolni, mert ahogy az előző években, most sem lesz változás, legalábbis lefelé biztosan nem. Bár az se jobb, ha előjövünk a "demagógiával". Mármint, hogy ebből mennyi mehetett volna a közlekedés, az egészségügy vagy bármi más, hasznosabb dolog fejlesztésére.
Hogy lesz e ebben valamiféle változás? Háááát, ha az előző időszak(ok) tapasztalatait nézzük, nem igazán. Ha feltűnik egy új arc, akkor az a baj, ha csak a régieket nézegetjük – bármelyik oldalon is állnak – na, azokat már láttuk eleget. Remélem, magunkkal még szembe merünk nézni! Néhány hét múlva ismét lesz egy országos „lakógyűlés”. Remélem, sok ember meggyőződik majd arról, hogy még Ő is – Bródy szavaival élve – „érvényes”.
Kép: Saját
Üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával.
