Digitális világunkba feledkezve, hajlamosak vagyunk „elnézőek” lenni, hogy milyen is papírra írni. Milyen papírra is?
A totemállatok mindig is meghatározói voltak egy kultúrának. A magyaroknak is voltak, vannak ikonikus „jószágai” mint pl. a turulmadár. Na, persze ennek mítoszát is sikerült már lerombolni, hiszen „jó magyar szokás szerint” amibe ellentéteket lehet szülni, (vagy a madaraknál tojni) azt mi „bátran” megtesszük. Reméljük nem valami új jelkép van születőben.
Mi tagadás, az utóbbi napok, hetek, különféle állatokról szólnak. Egerek és elefántok, patkányok, kullancsok és csótányok, hogy a poloskákról ne is beszéljünk. De most itt van végre valami igazi különlegesség: a zebra. A pizsamás ló. Nem egy őshonos állat, de nekünk, magyaroknak mindenből szimbólumot „kell” gyártani. Még akkor is, ha az csak egy mellékszál. De ha maga a miniszterelnök emeli azzá, akkor meg is van a „magyarázat”.
De van itt valami, ami engem egy „kicsit” bosszant! Azt értem, hogy a felelősségteljes munka mellett mindenkinek kell egy kis kikapcsolódás. (Én is írok blogot, pedig a napi munkámnak nem sok köze van hozzá.) De ezt nem munkaidőben, nem a cég által biztosított eszközökkel, különösen nem céges papíron végzem! Ez meg ott volt a szemünk előtt! Senki nem szúrta ki? Pedig maga a „főni” posztolta. Már annyira elvakultak vagyunk a megjelenése kapcsán, hogy pusztán a személyisége elhomályosít mindent? Emlékeztek még arra, hogy néhány évvel ezelőtt mekkora botrányt okozott, mert „valami hivatalos felső vezető” céges papíron fogalmazta meg a magánvéleményét? Aztán majdnem társadalmi vita lett belőle, hogy akkor ez hivatalos vagy nem, mennyire privát vagy sem…
Miért is álságos ez a „hivatali” levelezgetés? Mi már ugye „örökbe fogadtunk” valakit. A hivatali idejét tekintve felneveltük őt, a mi pénzünkön! A „céges” levélből, és az aláírás melletti pecsétből az következne, hogy ebből a „rá költött pénzből” fogadná örökbe a zebrát. Na, ne máááár! Most kapott fizetésemelést! Nem lehetne abból? Jó, azt is tőlünk „kapta”, de azt a „jól elvégzett” munkájáért! Ami innentől már valóban elvesztette közpénz jellegét. Csak ez egy „kicsit” másképp.
„Természetesen” megkértem a mesterséges intelligenciát, hogy javasoljon már valami „céges” papírt eme dicső alkalomhoz, ünnepi használatra. Háááát a nyelvezettel vannak még „bajok”, de a képi világ „szinte” tökéletes! Mondhatni a hibáival együtt éppen ideillő.
Ééééés ugye van még tovább, vagy ha úgy teszik lejjebb… Ennek a zebracsíkos „őrületnek” ugyanis van Magyarországon egy „jeles” képviselője. Hiszen „kinevelte” őt a média, így aztán „megteremtődött” az a tábor, amelyik imádásig tiszteli a mai napig. Egy miniszterelnöknek persze több se kell ahhoz, hogy megint sokakat maga mellé állítson egy ilyesfajta „reklámarccal”. Nesze nektek újra Győzike! Én megértem, hogy együtt járnak ilyen-olyan rendezvényekre. De, hogy ilyesfajta „szimpátiatüntetésekkel” akarjuk előrébb tolni az ország szekerét, ez már csak nálunk működik. Valahogy, Európának meg a világnak ez már nem annyira „szimpi”. Nem megbántva persze Győzikét, hiszen van az a befogadó közeg, ahol ő a mérce. De erre azért hagy ne kelljen már országimázst építeni, vagy ennél komolyabb célokat kitűzni vele egy nép előtt.
Vessük le végre a pizsamát és ébredjünk fel! Jövőre itt a választás, és ott nem lehet álmoskásan szavazni, mert akkor nem valósulnak meg az álmaink.
Képek: Orbán Viktor facebook oldala, illetve a ChatGTP
üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával
