A nagyotmondással általában nem szokott gondja lenni senkinek.

Bármennyire is furcsa, most nem a „Mi kis falunk” (apropó kis országunk) lesz a kiindulópont. De én MÉG azok közé tartozom, akik visszatérnek. Sőt (egyelőre) a kettős állampolgárság sem cél, nehogy pont innen ebrudaljanak ki.

Tudjátok ki mondta a legnagyobbat nemrégiben. Egy kicsi, sőt még annál is kisebb! Kim Dzsongun húga megfenyegette az Egyesült Államokat, megtorlást ígért, miután egy amerikai repülőgép-hordozó kötött ki Dél-Koreában.

Itt ugye több dologról beszélünk. Azzal mindenképpen egyetérthetünk, hogy ha valaki úgy érzi, hogy beléptek az „intim területébe”, akkor arra reagálni kell. Ugye nem kell nálunk különösebben magyarázkodni, ha a szuverenitás-védelemről beszélünk. Persze-persze, ennek is vannak fokozatai, de ebben ne keressünk hasonlatot, én annyira nem bánom, hogy ilyen messze vagyunk tőlük. Na, de van itt egy fajsúlyosabb kérdés is. Mi lett az (ottani) „főnivel”? Kim Jodzsong-ról (ő a hölgy) hallottuk már korábban, hogy a diktatúra „örökösnője”, de egy ilyen határozott belépőre azért mégsem számíthattunk. Gondoltuk, csak lesz valami átmenet. Az igaz, hogy Kim Dzsongun is van annyira nagy ember, hogy többször is kelthették már ilyen-olyan egészségromlását, ne adj Isten a halálhírét. Az utódlás szele is felmerült már, de pont a „nagyembersége” miatt valahogy elhessegették. Na, de lépjünk túl ezek az „apróságon”. Annál is inkább, mert Észak-Koreának is van olyan nagy táskája egy piros gombbal, mint amilyennel az USA is rendelkezik. Már pedig, ha ezek összefeszülnek, akkor abból másoknak is lehet „kellemetlensége”.

Háááát pont annak a „másiknak”, akinek most éppen nagyhatalmi (pontosabban még nagyobb hatalmi) törekvései vannak. Na, nem mintha nem lenne elég nagy, főleg az említett „atom törpéhez” képest. De tudjuk, hogy van egy szint, aminél… bizony-bizony csak feljebb van… Kanadával, Grönlanddal, ilyen-olyan csatornával stb. (Remélem a Granlandommal nem keverik össze.) Mert, hogy az öblöt most éppen amerikainak vagy mexikóinak nevezik, ezekhez képest „édes mindegy”. De az, hogy a világ egyik részében – ami véletlenül elég közel van hozzánk – megpróbál „békét teremteni”, máshol meg még nagyobb konfliktusokat gerjeszteni, az nem feltétlenül mutat józan gondolkodásra.

De „szerencsére” nem kell nekünk ilyen messzire tekinteni ahhoz, hogy valami „nagyot” lássunk-halljunk. Van itt nekünk egy hazai „nagyember”, aki még mindig meg akarja mutatni a „világnak”… Na, jó, egyelőre csak Európának. Ott is csak 27-ből 26 országnak. A viszonylagos nehézség „csupán” annyi, hogy az az egy szem hiányzó éppen mi vagyunk. Nincs könnyű helyzetben, mert ott már nem nagyon hisznek neki. Mi se nagyon, de még kb. egy évig ezzel a helyzettel együtt „kell” élni. Addig legalább hallgatjuk a jó híreket.

A második kép akár szimbolikus is lehet. Együtt indultak, eltávolodtak, de újra egymásra találtak. Úgy legyen!

Kép: Mesterséges intelligencia (A „hagyományokkal” ellentétben, most nem voltak kommunikációs vagy elgondolásbeli eltérések. Lehet, hogy kezdünk egymásra hangolódni.

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával