Hölgyeim, áldozati „báránykáim”!

Nem volt még elég? Női mivoltotokban (is) mindig az árnyékba lökve a fényből. Vagy csak nem látjátok a fától (vagy a pénztől) az erdőt?

Az egyik legnagyobb versengés most azon megy, hogy ki mondta, (tudta, jósolta, „előrelátta”) legelőször, hogy Szentkirályi Alexandra vissza fog lépni. Ja, még azt is, hogy Vitézi Dávid javára. A politikai szempontok helyett hagy közelítsem meg más oldalról a dolgot.

 

oroszlan_barany.jpg

Ilyenkor sajnálom egy „kicsit”, hogy csak „másodállásban” írom a blogot, a „szabadidő kellemes eltöltése” végett. Így ritkán tudok azonnal reagálni még a kiemelkedő eseményekre is. De legalább addigra elpuffogtatják a közhelyeket.

A politikai elit „kiemelt kategóriájában” nincs egyetlen nő sem! Most megint „beáldoztak” egyet, aki lehetett volna. Félreértés ne essék, nagyon nem értek egyet azzal, amikor valamiféle mérőszám alapján határozzák meg, hogy ilyen vagy olyan pozícióban, milyen arányban „kell” jelen lennie a „nemeknek”. De az mégiscsak feltűnő, hogy mostanság több kiemelt szerepben levő hölgyeknek jutott az áldozati bárány „jelmeze”. Nem felmentve ezzel természetesen Novák Katalint, de azt azért „sejtjük” hogy az ő felemelkedése, majd a bukása sem egészen önerőből történt.

Meg tudná valaki mondani, hogy mi vehet rá egy nőt, (de írjuk azt, hogy egy embert) hogy felvállaljon egy ilyen folyamatot? Én nem ismerem „szegény” Alexandrát, de nem hiszem, hogy önmagától azt várta volna, hogy saját erőből ezt végigviszi, és ő lesz a „főpolgi”. Legalábbis nem tartottam életszerűnek. Már pedig, ha valaki ebben segít(ett) neki, az nyilván valamiféle okkal tette. Azt pedig ugyancsak valószínű, hogy tudtára adta, hogy az „áldozati bárány” szerepét fogja betölteni. Ha ez így volt, akkor annak valamiféle pénzügyi, pozícióbeli vagy más „felfelé bukási” oka lehetett. Erre még azt is mondhatná az ember, hogy „rendben van”. Ha nem, akkor az „Isten barma” opció is szóba jöhet, de nem hinném, hogy ilyen naiv lenne bárki is, aki ilyen magas körökben mozog.

Drága hölgyeim! Tessenek már magatokért egy „kicsit kiállni”. Annyiféle nőegylet, érdekközösség, „lelki zóna” létezik már, Valahogy csak fel kellene erősíteni a hangotokat! Hogyan lehetne benneteket meggyőzni arról, hogy a mikor Orbán Viktor a nőnapi – közösségi oldali – bejegyzésében egy szál virággal megemlékezik rólatok, az is csak egy színház! Ti meg azzal viszonozzátok (egy bizonyos kor felett legalábbis) hogy amikor megjelenik a „főni” egy rendezvényen – amiről csak titeket értesít – akkor ott csókolgatjátok a kezeit, mert 1-2%-al megemelte a nyugdíjatokat. Én elhiszem, hogy jól esik egy-két szívhez szóló bók, de mint ti is tapasztalhatjátok, azért nem adnak kenyeret a boltban. Egy pozícióba való „ideiglenes” behelyezés ugyan anyagi vigasz is lehet, de azért ez csak okoz néhány álmatlan éjszakát. Az elején nem soroltam fel a közhelyeket, reméltem, hogy nem kell. Pl. van az a pénz… De inkább kérdezem: Van az a pénz? Persze, van, ha utána nem kell visszatérni az „EMBEREK” közé. Nem kell szembenézni azokkal, akiktől jöttünk. Akik a bárányokból birkák lettek, legalábbis egyesek… (Mondjuk ahhoz képest elég nagy lett a nyáj.) Jó-jó, mi is látjuk – jó messziről – hogy van az a világ. Amiről kívülállóként lehet, hogy sokan álmodnak, de ha jól belegondolunk, nem biztos, hogy az a valóság…

Jaj, majd’ elfelejtettem. Mi lesz most a „konyhapénzzel”? Mármint, hogy azzal a sok lóvéval, amit arra kapott, hogy majd elkészítse nekünk a főfogást? Bonyolult voltam? (Tudom!) Tehát a kampányára ráköltöttek egy valag pénzt (arról most nem beszélünk, hogy ezt se tudjuk, honnan származik) hogy majd kifőz valamit, amitől majd jobb lesz Budapest. Akkor ez most ment a levesbe? (Úúúúú micsoda képzavar, hiszen el sem készült a leves.) Ugye azt mondta a nagys’ asszony, hogy szavazzanak az emberek Dávidra, aki most tulajdonképpen átvette a Góliát szerepét. Tehát az eddig a „szépasszonyra” költött pénzt tessék úgy értelmezni, mintha azt is át lehetne ruházni. (És már a pasit fel is öltöztette.) Igaz, hogy – eddig – ellenfelek voltak, de mist már a „Vitéz” úr megy a csatába, így pénz a paripa meg a fegyver is őt illeti!

Na, megyek, leülök a konyhában, és addig „verem" az asztalt – vagy az asszonyt, – amíg elém nem teszi a vasárnapi ebédet. Utána meg kézen fogom, hogy menjünk szavazni. Így neki is lesz egy választása. Velem vagy nélkülem… megy, mert utána itthon úgyis találkozunk. 

Kép: Pixabay

Üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával.