HU Nr. 1. itt a torony. A felszállási engedélyt megadom! Ő pedig élt vele!
Picit hibáztam az előző írásommal. Nem voltam elég alapos, elég konkrét, annak ellenére, hogy elég bő lére sikerült a mondanivaló. A hibákat pedig el kell ismerni, mert annak mentén lehet a következőt elkerülni. Valljuk be, erre Novák Katalinnak már nem sok esélye van. Karaktergyilkosság áldozata lett. Sajnos ehhez ő is hozzájárult. Volt olyan pillanat, amikor még kijöhetett volna belőle, igaz már akkor sem „jól”, legfeljebb jobban.
Nem véletlenül írtam, az előző bejegyzésemben, hogy: „Újabb bizonyíték, hogy egy pártkatonát nem lehet ilyen pozícióba ültetni!” Ez ugyanis az érintettnek a titulus betöltésének kezdetén marha jól hangzik. De nem mindegy, hogy a „tervidőszak” végén hogyan távozik. Jelen esetben a búcsú korai lett.
Egyszer dolgoztam egy cégnél. Még zöldfülűként elkövettem egy hibát. Ezt rögtön jeleztem is az illetékesek felé. Közülük azonban néhányan értetlenül néztek, hogy miért vallottam be. Pedig… ha jól belegondolunk… Nagyon sok időt – pénz, energiát – lehetne megtakarítani, ha egy folyamatban keletkezett hiba kivizsgálását le lehetne rövidíteni egy „beismeréssel”. Tudom-tudom, nem is igazi politikus, aki nem ken be valakit sárral – netán „nemesebb” anyaggal – céljai elérése érdekében.
Politikai körökben (sőt még az újságírói gyakorlatban is) elég gyakran előfordul, hogy valaki „színt” vált. Másik kertészetbe megy dolgozni, mondjuk a szegfűházból a narancsligetbe. Esetleg az utóbbiból liberalizálódik… még akkor is, ha ez önmagában nagyon „idegen” – szó. Sajnos az Elnök asszony ezt a második lehetőséget is elbukta. Amikor ugyanis megadta a kegyelmet a „pedofilsegédnek” (magának meg a kegyelemdöfést) mindenképpen hibát követett el. Ha akkor lemond, még lett volna esélye, egy esetleges „átállásra”. Az okot akkor sem kellett volna elmondani. Sőt azt sem „biztos”, hogy meg kellett volna nevezni, ki „kérte” a bűnbocsátást. (Gondolom titkosították úgy minimum 20-30 évre. Báááár, mivel polgári résztvevői is vannak az ügynek, aligha várható el, hogy az idők végtelenségéig minden érintett tartsa a száját.) Viszont az ellenzék „méltányolta” volna, ha elismerte volna a „hibáját”. A dolog „pikantériája”, hogy meg is tapsolták volna, a narancs „túlérésének” segítéséért, hogy csúnyább kifejezést ne használjak. Most viszont már a dolog „csimborasszója”, hogy saját fészekalja is egyre inkább kóstolgatja, aminek számolhatóak a következményei. De a helyzet megítélésének „kvintesszenciája”, hogy már a „másik oldal” haragja is a tetőfokára hágott.
Az persze egyelőre kiszámíthatatlan (mint ahogy a folyamat vége is) hogy melyik „ítélőszék”, hogyan értelmezi, hogy az uralkodó párt kicsinálja a saját maga által mindenki fölé emelt kegyeltjét. Akit ugyebár ilyen magas pozícióba tettek, majd ugyanők le is döntötték a bálványt.
Szép hosszú hétnek nézünk elébe. (Ráadásul, nekünk földi halandóknak, ezt is munkával kell eltölteni.) Annál persze nagyobb jelentősége van a dolog végkimenetelének annál, mintsem csak úgy rálegyintsünk. De legalább visszaidézhetjük a gyermekkorunkat, és befejezhetjük a dalocskát… Ugye-ugye, majd ráfogjuk valakire, aki most ugyan a „barátunk”, de…
Kép: Pixabay
Üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával.
