Igen, megint „konzultálunk”
Hu, most egy kicsit megnyugodtam. Nem felejtettek el. Már hetek óta hallgatom, hogy jön majd a „konzultációs” ív. Vártam-vártam, most „végre” megérkezett.
Ez egyfajta virtuális kapcsolat a kormány és köztem. Ők is írtak valamit, én is, de szerintem még mindig nem vagyunk közös nevezőn. Ebben „csak” az a baj, hogy nem vagyunk előrébb. Ők se, én se. De a legnagyobb, hogy az ország se.
Ez gyakorlatilag egy levélszemét. Olyan, mint egy „TECSÓS” katalógus, egy hírlevél, egy spam (szpem. a szerk.) – hogy mindenki értse. Csak ez egy fizikailag valós, nem olyan e-mailes, mint ahogy a mai fiatalok, a fény gyermekei már megszokták. Igen, átcsúszott a szűrőn. Nyugi, van ilyen, a szomszédom is kiírta a postaládájára, hogy reklámújságot nem kér. De, ahogy az elektronikus levélszűrők is „tévednek”, nehogy már a postásoknak ne adjuk meg ezt a lehetőséget. Miből gondolom mindezt? A borítékban olvasható önellentmondásból. A mellékletben ugyanis azt kérik, hogy járuljak hozzá, hogy megkereshessenek (postai úton is.) Még soha nem nyilatkoztam, de minden ilyen kampányt kihasználva megkapom a levelüket. Most se fogok – én ugyan nem adom alájuk a lovat – úgy vagyok vele, mint az elektronikus verzióval. Elférnek a levélszemét mappában. Legfeljebb van vele egy kis dolog, fizikailag kell kivenni, és a végleges törléssel a fizikai kukába helyezni.
Ha a kormány nem tartja unalmasnak ezt a „konzultációs” dolgot, akkor engedtessék meg, hogy én se engedjem el a hozzá kapcsolódó reakcióimat. Mindenek előtt – szokásomhoz híven – jöjjön egy felvetés. Ha annyira tiszteletben tartják ezt a szuverenitás dolgot, akkor mi a fenének is zaklatnak engem?
Ha megmondják, hogy mi (legyen) a válasz, akkor mi a túróért kérdezik? Egyáltalán minek minősítsem azt, hogy „megmondják”? Ez valami súgás? Kötelező feladat? Vagy egyszerűen hülyének néznek, hogy nem értem a kérdést, és próbálnak segíteni. Milyen rendesek. De legalább nem olyan, mint egy felmérő… Vagy mégis? Már csak azért, mert ott nem szabad elárulni a válaszokat. (Pedig itt még puskázni is lehet.) Jó „srác” ez a kormány, segít azoknak, akik nem értik. Miattuk is, meg mások miatt is hagy idézzem meg sokaknak, és sokszor emlegetett mondatát: „Azért választottalak meg, hogy old meg!” Jó-jó, Te sem, meg én sem őket választottam, de a demokráciának ez a lényege, hogy ha nem is fogadjuk el, de tudomásul vesszük. Legalábbis egy darabig. Ja, hogy ez nem is demokrácia? Háááát nem igazán…
Én meg abban hagy segítsek, hogy kár volt megint ennyi pénzt elszórni. Próbálom egyszerűen megfogalmazni, hogy ők is megértsék, meg azok is, akiknek le kell írni, hogy többször is átolvashassák. Nem szeretem a birkás hasonlatot, mert általában a kormány közeli szavazókat illetik ezzel. Pedig ők nem is annyira aranyosak, mint a barikák. (Azok meg szegények azt sem értik, hogy bármennyire is olyan kis „drágák”, levágják őket, és bográcsban végzik.) Szóval, akik kitöltik, és szolgalelkűen a „tizenegy igenes” változatot küldik be, azoknak mi a francért kell ezt a színjátékot végigcsinálni.
Szerencsére kreatív, akarom mondani ötletes ember a magyar. Sőt, ezt ország-világ nyilvánossága is megtapasztalhatta. Hiszen a 2023-as, tavaszi országos népszavazáson különösen klassz alkotások születtek. Bár a szavazás titkos volt, egyes lapjai mégis nyilvánosságra kerültek. Itt is látható egy „alkotás”, igaz a nagy nyilvánosságra való tekintettel a lényeget pont kitakarta a szerkesztő.
Hogy valami nagy baj lehet, az egy dologból biztosan kikövetkeztethető. Részeredményeket közöltek egy olyan felmérőből, amit még meg sem kapott mindenki. Olyan, mint amikor a matektanár elmondja a dolgozat első feladatának megoldását. Csak, hogy legalább kettessel mindenki „megmeneküljön”. Pont akkor, amikor Viktor is ott volt Brüsszelben. Háááát nem éppen az ukrán EU-csatlakozás témája ugrott elő a feladatsorból…
Na, végére értem, mint ahogy a „kérdéseknek” is. Viszont egy dolgot hiányolok. Az én kérdéseimet mikor, és hol tehetem fel? Persze lehet, hogy velem van a baj. Nem véletlenül igyekszem elkerülni az idegen szavakat. Ilyen pl. a konzultáció is, bár kétségtelen, hogy már nagyon beivódott a mindennapokba. Valami olyasmit „jelenthet”, hogy párbeszéd. De mindenesetre azt sugallja, hogy a kapcsolatba kerülő felek véleményt cserélhetnek. Ebben pedig benne van, hogy a résztvevők egyenrangúak, tehát mindkét oldalon lehetnek kérdések és válaszok. A részünkről felmerülő mondatok, megint bennünk maradnak. Csak attól félek, hogy az összegyűlő feszültség egyszer csak kijön valahol…
Kép: Részlet az „Ő” levelükből, illetve egy saját „alkotás”.
Üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával.
