Szuverenitásvédelem – magyar módra
Elfogadták! Mármint a törvényt. Na, nem mintha bárkinek kétségei lettek volna a végeredmény felől, de mégiscsak így kerek a történet.
Újabb, – szótárból a hétköznapi gyakorlatba illesztett – kifejezéssel „gazdagodik” a magyar nyelv. Hiába no, az úri „huncutságoknál” ez így helyénvaló. Számtalanszor belefutok én is olyan kifejezésekbe, amelyeket „muszáj" alkalmazni, hiszen a közvélemény szótárába így ivódott be. Na, jó, néha megcsavarom egy kicsit. Nem azért, hogy szokjuk, de így talán jobban megragad. Sőt elmondhatjuk, milyen menők vagyunk egy társaságban. Ilyen volt pl. a Státusztüntetés „intézménye".
Csak, hogy helyzetbe hozzuk a hozzám hasonlóan kevésbé tájékozottakat a Wikipédia szerint (állami) főhatalom, önállóság, függetlenség; képesség a hatalom önálló gyakorlására. A szó közvetlenül a francia souverain (felség, uralkodó) szóból ered.
Azt hiszem ezek után nem is nagyon kell ragozni, mire akarok kilyukadni. De azért folytatom, nehogy valaki kétségek között maradjon. Főleg, hogy ez csak egy része a dolognak. Nyilvánvalóan, ha valaki egy ilyen törvényre hajt, annak legfontosabb oka, hogy ő már rendben van ebből a szempontból. Megvan a tejhatalom, nehogy már valaki még belekontárkodjon.
Mindenki ismeri a szólás kezdetét: nekem szuverén jogom… ezt vagy azt „elkövetni”. Persze, ezt 8 milliárd ember gondolja addig otthon, amíg felkel, és eljut a mellékhelyiségig. Legalábbis azok, akik abban a „szerencsés” helyzetben vannak, hogy egyedül élnek. Akiknél meg az asszony is ott van, azoknál már azelőtt lezárul a vita, mielőtt elkezdődött volna.
A magyarázatokban benne van, hogy be kell zárni a kiskapukat. Háááát igen, vannak akik még beférnek rajta, de OV már biztosan nem. Azt is kihízta. Na, de itt nem kapuzárási pánikról, meg konfekcióruhákról van szó, hanem pénzről! Nem is kevésről. Ők anno megkapták „Gyuri bácsitól.” Nehogy már más is kapjon! Nem, hogy tőle, mástól sem. Sőt, ma már a közpénzből sem, hiszen az is elfogyott. Jó-jó, „tudjukkinek” még marad elég, hiszen ismerjük az igencsak feudálisan hangzó intelmeket: „kivéve a gyevi bírót!”
Van itt még valami, hiszen szinte párhuzamosan „húzta” a közvéleményt egy másik dolog is. „Csak” Budapesten átírták a választási törvényt. Végül is szuverén joguk, ha már itt tartunk. Nesze fővárosiak, nektek meg az a szuverén jogotok, hogy „másképp” csináljatok valamit! Megértem én a FIDESZ-t… Végül is „kell” nekik egy utolsó kétségbeesett kísérlet, hogy ledöntsék az ellenzék egyik utolsó, de a legnagyobb bástyáját. Bár arra elég kicsi az esély, hogy rádőljön a „főni várára”.
Te, jó ég! Hova jutottunk? Nekünk, megcsömörlött vidékieknek kell szurkolni a „pestieknek”, hogy kiálljanak magukért, de ezáltal értünk is. Hiába no, lehet, hogy ez egyetlen záloga annak, hogy legyen még magyar (nép)köztársaság.
Kép: Istockphoto
Üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával.
