Tizenegy néhány nappal ezelőtt új szereplő lépett elő a szürkeségből. Magyar Péter. Akkor még úgy éreztük, egy ember határozza meg a következő napokat, heteket. Aztán hirtelen kétszemélyes lett a történet. Nem akárkivel kettőződött meg a létszám: Varga Judittal.

Hosszú idő telt el március 15. óta. De, az idő múlásának érzékelése relatív. Nem mindegy, hogy a „klasszikus” ’48-ról vagy 2024-ről beszélünk. Magyar Péter zászlóbontása egy nagyon várt közéleti esemény volt, a forradalmi ünnepség mellett. A filmről nem is szólva. Igaz, utóbbi hatása gyorsan lecsengett. Ennyi idő alatt ugyanis mindenki megnézte, aki akarta, és az is, aki nem. Akivel akkor még kevésbé számoltunk, pontosabban más miatt emlegettük MP-t. A volt felesége: Varga Judit.

Nem véletlenül nem azt írtam, hogy a volt igazságügy miniszter. Jelenleg ugyanis a fentebb említett „pozíciónak” legalább akkora jelentősége van.

Végre egy olyan helyzetbe csöppent az ország, amelyet mindenki megért. Hiszen mindenki ebben a történetben él nap, mint nap. (Én kérek elnézést, hogy még mindig a klasszikus családmodellben gondolkodom, ez valószínűleg a múltamból fakad. Nem ítélem el a másként gondolkodókat, de én már nem fogok váltani. Kérem, ez ne terelje el a gondolatokat.) Apa férfi, anya nő, és ott vannak a gyerekek. Reggel mindenki elmegy dolgozni, ki ide, ki oda. Az, hogy hasonló körökben mozognak, ugyancsak nem meglepő. Nyilván a közegnek, a baráti-, illetve munkakapcsolatoknak is van közös halmaza. Sajnos az is „szokványos” hogy ez a családmodell „néha” felborul, olyannyira, hogy váláshoz vezet. (A szám nagyon magas, és ez nem nagyon változik, bármit is sugall, az éppen általuk képviselt „társaság”.) Már pedig ez az esemény a legritkább esetben végződik „szépen”. Gyakorlatilag meg is érkeztünk a bulvár világába. Mindenki hallott már arról, hogy ilyenkor kígyót, békát kiabálnak egymásra a „felek”. Háááát azt hiszem, hogy lassan az anakondák is elszégyellik magukat.

Egyre keményebb szavakat fogalmaznak meg, egyre szélesebb nyilvánosság előtt. Egyiküknek a hivatali oldala domborodik ki inkább, másikuknál inkább a családi vonal az „erősebb”. Sőt, mindezeket inkább a „másik” oldal kommunikációjából tudhatjuk meg. De, mint említettem, közösek a kiindulási alapok, így elég nehéz most eldönteni, hogy ki áll „jobban”. Ami biztos, hogy az elhangzottak nagyon súlyos bűncselekmények árnyékát vetítik fel a nyilvánosság falára. Ami a legszomorúbb az egészben, hogy mindezekről – a napvilágot látott hírek szerint – nagyon sokan tudtak. Aminek elhallgatása nem mellesleg, ugyancsak elítélendő.

Amit nem tudunk, hogy ki mögött milyen erők állnak. Mert ezeket a „harcokat” nem lehet megvívni „támogatók” nélkül. Szerintem ezzel mindketten tisztában vannak. Mi kívülről csak annyit látunk, hogy ez a „rendszer” mindent eltakar. Persze csak egy bizonyos ideig. Ha valaki kilép ebből a „komfortzónából”, akkor annak nagyon tudatosnak, és felkészültnek kell lenni. Itt ugyanis nem „Mónika” lesz, aki segít. Csak úgy „mellesleg” jegyezném meg, hogy az ügy politikai hatásainak mi is megérezzük a következményeit. A közelgő választásokra vonatkozó erőviszonyok alapjaiban ugyan még nem remegtek meg, de hogy a bizonytalanok száma nem csökkent az tuti. De azok hite sem erősödött, akik eddig is hátat fordítottak ennek a közegnek.

Ne feledjük, ha minden oldalon, minden vád igaz lenne, akkor gyorsan összeköltözhetnének a felek egy kétszobás „lakásba”. Azzal is kis „szépséghibával”, hogy külön lakrészük lenne, rácsokkal az ajtón és az ablakon. Jah, hogy ez képzavar? Lehet. Csak, hogy egy „kisember” ennyit lát az egészből. Ebből pedig nem tudja eldönteni, hogy kinek szurkoljon.

Kép: Montázs: Pottyondy Edina youtube csatornája és a refresher

Üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával.