Sokan áhítoznak arra, hogy egyszer ők is VIP vendégek legyenek. (Én is, én is, én is!!!) Van, akinek könnyebben megy, van, akinek egy kicsit döcögősebb…

Manapság ha az ember bármilyen eseményre ellátogat, egy feliratba biztosan belebotlik: VIP (A Very Important Person (rövidítve VIP) a különleges elbánásban részesítendő vendég(ek)re utaló angol nyelvű kifejezés.)

Ki ne áhítozott volna már arról, hogy egyszer ő is különleges meghívott legyen valahol, vagy szinte bárhol. De kik ezek az alakok, milyen extra eljárásokban, juttatásokban részesítik őket? Lehet ezt még fokozni? (Most spoilerezzem magam?) Igen lehet! Na de kérdem én: Hol lehet a „jópofizásnak” a határa? Mi az mi erkölcstelen, gusztustalan, a jogtalan előnyökről, a korrupcióról nem is beszélve?

Most írhatnám azt, hogy nekem szerencsém volt, de ez sem lenne igaz. Még akkor sem, ha időnként túlfényezem magam. (Természetesen csak mások szerint.) Elég legyen egy klasszikus: jókor voltam jó helyen! Történt ugyanis, hogy egyik kollégámat meghívták a magyar-török, barátságos focimeccsre. Kicsit később kiderült, hogy kétszemélyes a dolog, ő pedig rám gondolt. Nem kellett sokat tanakodni, győzködni meg végképp… Időnként járok meccsre, igaz a TV elé sűrűbben. Gyorsan vissza is jeleztünk, – ekkor még mit sem sejtve – köszönettel elfogadtuk. Két nap múlva jött a megerősítés, „kis extrákkal”. Ez egy különleges meghívó, Sky boksz, VIP ellátással. Szó bennakad, szem felnyílik, hajrá magyarok! Ezután felgyorsultak az események, egyeztetések e-mailben, telefonok, mikor, hova, ki merre, hány óra… Végre eljött a nap!

A bejáratot gyorsan megtaláltuk, a beléptetésnél nem volt várakozás, volt erre elég kapu és személyzet. „Karkötőzés”, ahol máris válasz kaptunk egy korábbi kérdésre: igen van még VIP-„ebb” vendég is! Már a lift sem hasonlítható a kollégiumi „unokatestvérrel”, de amikor kiszálltunk, az átlagosnál is jobban kitárult a tér. Udvarias személyzet, kedves fogadtatás, majd belépés vendéglátónk szobájába. Előtér, klubszoba – terített asztallal, több fogással, piával, saját személyzettel – külön szurkolói lelátó a „szobatársaknak”. Kellemes „ismeretlen” társaság, ahol egyetlen lépéssel lehetett közös ismerőst találni. Jó beszélgetések fociról és a szakmáról! MAGYAR GYŐZELEM, – ezt is elintézték – óriási és különleges élmény volt.

Nagyon nagy köszönet a meghívóinknak!

Itt véget is érhetne a történet, hiszen volt egy nagyon kellemes napunk, a jelzőket már nem győztem fokozni. Kis többlet utazás vidékről Pestre, na de egy ilyen élményhez ennyi hozzá tartozik. Már majdnem el is felejtettem, hogy ez egy közéleti blog. amikor az „arcoskönyvben” megláttam „drága” miniszterelnökünket Curtis-szel összeölelkezve mosolyogni, ugyancsak ebben a jeles környezetben pózolva.

„Jóakaróim” most kérdezhetnék, hogy miért irigykedem, amikor nekem is ki volt nyalva a popsim. Először is tisztázzunk valamit! Nem irigykedem egyikőjükre sem. A másik iránti „barátságuk”, sőt a „tiszteletük” tekintetében még inkább nem. Abba meg végképp bele sem merek gondolni, hogy ilyen esetben melyik fényesíti, és mijét a másiknak, főleg nem arra, hogy milyen anyaggal. Természetesen semmi közöm hozzá, hogy ki, kivel és miért barátkozik. De azért országos szinten mégiscsak figyelemre méltó, hogy két ilyen – nem feltétlenül tiszta lelkű és múltú – ember hogyan talál egymásra efféle bensőséges módon. Természetesen semmilyen információm nincs arról, hogy pályafutásukban voltak, vagy lennének közös szálak. Így minden bizonnyal csak a „véletlen” sodorta őket össze. Kb. Úgy, ahogy az országosan ismert – vagy ilyen-olyan módon elismert – embereket a választások közeledtével mindig könnyebben megtalálja a „lájkmédia” is.

Innen már csak agy lépés, hogy tovább gondoljuk a történetet. (Nem feltétlenül ezt, hanem más, esetleg hasonlókat.) Mi – a kollégámmal együtt – természetesen nagyon büszkék vagyunk arra, hogy az egyik beszállító partnerünk gondolt arra, hogy az üzleti kapcsolatot egy ilyen gesztussal megerősítsük. Na, de a világ – sajnos – nem mindig „csak” ennyiről szól. Tessenek csak belegondolni, hogy miféle háttéralkuk, politikai, vagy ezzel összefüggésbe hozható döntések, támogatások születhetnek egy ilyen szobában. Meddig nevezhető üzletinek vagy barátinak egy ilyen meghívásos gesztus? Mi az, amit még jó ízléssel el szabad fogadni, honnan kezdődik a megvesztegetés, a korrupció? Hogy a fenyegetések, megfélemlítések kategóriájáig ne is jussunk el. Esetleg elképzelhető, hogy valahol egy lófejet tálalnak fel?

„Drága” miniszterelnökünk klasszikus jelmondatának első felét elhagyva, – nehogy még plágiummal találjon valaki megvádolni – hagy ismételjem meg a fentebb elhangzottakat, nem csak a foci jegyében: Hajrá magyarok! – Koszovó ellen is!

Képek: Saját

Üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával.