A magyar válogatottnak becsengettek. Ötször. Kicsit lekésték a tanévkezdést, le is osztályozták őket gyorsan.

Már a hétvége is elmúlt, de még jövök én, aki 555.555.-ként beszólok a magyar focinak. Hiába no, lemaradtam egy kicsit a formaidőzítéssel. Viszont ezzel nem voltam egyedül. Voltak rajtam kívül minimum 11-en, meg még egy páran.

Már leírtam a címet, amikor szembe jött a neten a kutyapárt osztályozása: „1 hete tart az iskola, és a magyar válogatott megkapta az első ötösét németből!"

Született persze számtalan mém ez ügyben, de mind azt bizonyítja, hogy igenis érdekli az embereket a nemzeti 11-ünk sorsa. Már hogyne, amikor annyi pénzt költünk rájuk, mint egy „normális” csapatra… Tudom, már ebben is utolértük Európát, tehát „így van ez rendjén”. Igen, megint egy mutató, hogy mi is az öreg földrészhez tartozunk, de kérdés, hogy meddig. (Jaj, dehogy akarok én is beállni abba a sorba, akik az EU-ból való kilépést – kizárást – vetítenék előre, de nem szeretnék azok közé tartozni, aki nem hallottak volna erről is…) De azért fáj… Van az embernek egy kellemes, programokkal telített szombati fáradtsága, és szerettem volna jó érzésekkel lezárni a napot. Értem én, hogy a sör sok mindent megold, de így még az is keserűbb volt.

Mindenki ötösre vizsgázott. A németek is. Általában nekik szurkolok, de az is igaz, hogy ők is okoztak már sokszor csalódást. Na, pont most nem… Ha kicsit gonosz lennék – aki egyébként szoktam – most felsorolhatnám azt az öt magyar játékost, akiket leginkább szoktunk a „sztár” jelzővel megcsillagozni. (Ugye ez így nem szóismétlés?) Nem teszem, mert mindenki tudja kikről volt szó. Sőt, mivel nincs nagyon más választás, biztosak lehetünk benne, hogy kedden is ott lesznek a pályán. Már csak azért is, mert ha valakiknek, akkor nekik bizonyítaniuk kell. Még akkor is, ha nem azonos az ellenfél. De azért tudjuk, hogy a labda kerek…

Ne menjünk el az előzetes fogadkozások mellett, amelyekből volt bőven! (Mint az ígéretekből általában szokott…) Mind a játékosok, mind a szakvezetés részéről. „Olyan nem fordulhat elő, mint az EB első meccsén látott játék, illetve hozzáállás!” – mondták, ha nem is szó szerint… Dehogynem… Tudtuk ezt, sőt tudták ezt ők is, csak nem kellett volna ilyen gyorsan bebizonyítani.

Tudom-tudom, kaptak már más csapatok is sokat egy meccsen, sőt az angolokat éppen mi intéztük el otthon 4:0-ra. és nem dőlt össze a világ. (Mellesleg az ő fizetésük sem lett ettől kevesebb.) De ez nem enyhíti a sebeket. Meg ez egyébként is legyen az ő bajuk. Sőt, se azt, se a mostani magyar vesszőfutást se fogadjuk el „normálisnak”!

Én nem elemezném Rossi azon mondását, hogy kinek mit kellene csinálni, és hova menni, ha a keddi meccs sem sikerülne… Már csak azért sem, mert a „mester” elszúrta annak lehetőségét, hogy emelt fővel távozzon. AZ EB után megtehette volna, és a kudarc ellenére még én is kalapot emeltem volna. Így most saját maga számára tette nehézzé a következő napokat, heteket. (Azt már csak félve merem leírni: éveket?) Az „oké” (de nagyon erős idézőjelben) hogy adtunk neki egy „valag” pénzt. De ő eddig is megtett mindent, és ettől nem lettek jobb játékosaink. Legfeljebb több, akikre azt mondhatjuk, hogy azok.

Biztos kedden is tele lesz a Puskás… Biztos, hogy én is nézni fogom, legalábbis ez a terv. Mert én is mindig adok egy újabb esélyt, Meg Te is, Ti is… Csak az a baj, hogy álomvilágban élünk. Báááár mindig azt mondják, hogy merjünk nagyot álmodni. De könyörgöm, mikor ébredünk már fel? A világot nem élhetjük meg a képzeleteinkben. Attól, hogy megmossuk a kezünket, mert beleért a bilibe, még ne kezdjük el nyalogatni! Reméljük a jelzés valóban ébresztőként szólalt meg ennyiszer, és nem csengett még le minden…

Kép: Pixabay montázs

Üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával.