Faramuci helyzet állt elő. Bármennyire is „kissé” dicstelen a labdarúgó válogatott eddigi EB szereplése, elég jó esély nyílhat a továbbjutásra.
„Gyarló” ember a magyar, legalábbis egy része biztosan. A szurkolói lélek ugyanis elég nehezen értelmezhető. Persze, hogy mindig, mindenki azt akarja, hogy az összes meccset megnyerjünk. Még úgy is, hogy a realitás időnként egészen mást tükröz. Azt pedig igen kevesen veszik tudomásul, hogy a pályán, a 11 hazánk fiával szemben, az egy tucatnál éppen eggyel kevesebb ellenfél is felsorakozik. Náluk, az övéik elvárása, ugyancsak a győzelem. A gyakorlatiasság jegyében bizony ez a két feltétel igencsak üti egymást. A „békés” döntetlen pedig nem elégíti ki egyik fél feltételét sem. Arról nem is beszélve, hogy ez utóbbi nem is mindig célravezető.
Bárhogy is értékeljük az eddig mutatott játékot, az a(z) – egyébként nem – ritka helyzet állt elő, hogy nem is kell feltétlenül csodával határos eseménysorozatnak előállni, hogy „fiaink” tovább jussanak. Az INDEX cikke elég részletesen levezette, hogy melyek a lehetőségek. (A csillagok kedvező állását is beleértve.) Az írás végén még egy szavazás is látható, melynek eredménye igencsak lehangoló. A kérdés, hogy ez tükrözi e a „szurkolók” kívánságát, netán realitásérzetét. Vagy csak arról van szó, hogy már a pokolba kívánják az egész bagázst.
Én inkább arra lennék kíváncsi, hogy akarjuk e a továbbjutást? Szavazzatok!
Sajnos, (vagy hál’ Istennek) az égiek nem jó jeleket sugároznak. A szombat éjszakai vihar ugyanis még néhány nagyvárosban is akkora vételkiesést okozott, hogy helyenként még mindig nem láthatnánk elvileg, hogy mi is történik odakinn. A kérdés csak az feléjük, hogy ne akarjuk, vagy „csak” ne lássuk, hogy mi lesz velü(n)k. Attól félek, ha addigra nem jön rendbe a „jel”. A szolgáltatókra még nagyobb átkok zúdulnak, mint a focistákra. Azt pedig „nem kívánom” még nekik sem.
A magyarok elég nagy része általános károgó. Mindig, és mindenki r…jon meg a tehenével együtt, akár a szomszédé, akár másé! – mondják. Szerintem már csak azért sem jó ez a szemlélet, mert legalább az esélyt nem kellene megadni a kívülállóknak, hogy a hozzáállás miatt röhögjenek rajtunk. Annál is inkább, mert ha meglenne a továbbjutás (csendben, halkan zárt ajtók mögött) a mostani „ellentábor is csettintene egyet. Hiába no! – szurkolók vagyunk!
Kép: INDEX
Üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával.
