Ja-ja, olyanok vagyunk, mit a „jó asszony”, de azért a sodrófát rendelkezési állományba helyezzük, úgy karnyújtásnyira!

Mindenek előtt óriási gratula a csapatnak, a „MESTERNEK”, a stábnak, és valóban mindenkinek, aki csak egy kicsit is hozzá tett ehhez a SIKER-hez. Ott vagyunk a 2024-es foci EB-n, ráadásul a startnál sem a külső „C” vágányról indulunk.

Nem utolsó sorban azért említsük meg magunkat is, akik kibírtuk… eddig az izgalmakat, és maradt még némi erőnk örülni is! Biztos ez is kellet, hogy végig a csapat mellett álljunk, minden meccs után szívből énekeljük a Himnuszt a „fiainkkal”. Jelezvén, ha nem is volt mindig felhőtlen a boldogság, reméltük, hogy ennyi évtized után egy kicsivel hosszabb időszak is eljön, amikor nem kaptok ki. Még akkor sem, amikor (most egy kicsit illik finomabban fogalmazni) nem játszottatok olyan jól. Egy biztos, még továbbra is látjuk a fejlődés lehetőségét. Pl. már egy félidőre majdnem minden meccsen jók voltatok. Már csak azt a fránya másikat kell hozzátenni. Persze az is egy megoldás, amikor még azt se, elég, ha azt a plusz 6-7 percet végigizguljuk. Mondjuk, azt egy klasszikus körömrágással nem hiszem, hogy el lehetett intézni. Főleg azért, mert utána elég nehéz volt megmagyarázni a gyereknek, hogy ne rágja az ujját folyton. (Jah, találja meg az a pár minutumot, amikor szabad.)

Fura ez a szurkolói lélektan, bár nem hiszem, hogy bárkinek be kellene mutatni. De hagy kérdezzem már meg, hogy ki az a „bátor”, aki úgy megy ki a meccsre, hogy most úgyis ráérek, tök mindegy milyen „sz@rul” játszik a csapat, csak megnézem? Nincs ilyen! Persze, hogy mindenki a tökéletesre vágyik. Minden passz jó legyen, minden elképzelés „üljön”, így minél több gól szülessen. Persze a másik oldalról sem hisszük el, hogy úgy lép pályára egy játékos, hogy majd csak lesz valahogy… vagy legalábbis reméljük. A drukker a pillanatnak (is) él. Persze, hogy bosszankodik, ha valami nem úgy sikerül, ahogy elképzelte. (Ő sem, meg a játékos sem.) Csak hát a labdarúgáshoz az is hozzátartozik, hogy ellenfél is van a pályán. Annak is vannak játékosai, nem utolsósorban szurkolói, akik ugyanúgy elvárják a „tökéletességet”. De ez nem egy laboratórium, ahol minden körülmény klappol. (Arról nem is beszélve, hogy ott sem…) De nekünk a lelátón, vagy a TV előtt ülve élményekre van szükségünk. Azért megyünk ki, vagy be, arra készülünk, hogy jó lesz. Ezért adtuk a (köz)pénzünket, (persze nem ezért, de ebbe most ne menjünk bele…) hogy kilépve a komfortzónánkból felszabaduljunk végre, és a kiáramló hidegzuhany helyére egy kis melegség is belénk költözzön. Ki a fenét vígasztal az, hogy egy (főleg ha több) csel után se jön be semmi, ha nem lépjük át a felezővonalat, vagy nemhogy nem találjuk el a kaput, de meg se próbáljuk? Ki gondol ilyenkor arra, hogy egy sorozat végén, majd úgy is elérjük a célt, hogy: na, a mai meccsen se jött be semmi? De mi is mentünk, reménykedtünk, készültünk a következőre, még akkor is, ha rossz véleményünk volt, aminek szóban, de „egyesek” írásban is hangot adtak!

Jó volt látni a közös ünneplést, és azt, hogy egy újabb „szerény” félidő után csak felébredt a szunnyadó oroszlán. Tudom, ilyenkor nem nagyon illik ilyet leírni, de csak kikívánkozik. Nagyon remélem, hogy Dominik „pálinkázása” egy tudatosan megrendezett esemény volt, és csak látszatra volt spontán. Azért ilyenkor „csak úgy” megitatni valakit, eléggé felelősségteljes dolog. Mert most még az angol lapok is erről írtak. De ha valami „idegen anyag” került volna abba a kis üvegcsébe, annak biztosan nagyobb hangja lett volna. Ha hétvégi City elleni meccs előtt „baleset” érné a csapat egyik legdrágább játékosát, elég hosszú folyamat lenne kideríteni, hogy ki is fizesse a számlát. (A hétvégén Manchester City Liverpool rangadót rendeznek. A szerk.)

Így, hogy már aludtunk rá egyet-kettőt, tudjuk, hogy volt már rosszabb, és lesz is. Na meg, hogy volt jobb, és lesz is. Ha valaki, akkor a szurkoló nem felejti el a kritikát, de persze az örömködést sem. Mint ahogy a sodrófa is szolgálatba áll, ha úgy hozza a sors! Pedig az asszony is szeret bennünket, legalábbis reméljük. De neki is le kell valahol vezetni a feszültséget! (Ha másként nem, háááát vigyük ki a meccsre!)

Kép: Pixabay montázs

Üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával.