Nem, nem, nem, nem nem, nem, nem megyünk a VB-re. Most sem, mint ahogy már csaknem 40 éve.
Benne vannak pakliban, hogy egy ilyen címért is jár majd valami „bünti”. De nagyon remélem, hogy az „illetékesek” belátják, hogy ez a helyzet bemutatására irányul, és nem a gyűlöletkeltésre. (Arra ott vannak a „hivatásosok”, ráadásul nem feltétlenül a szurkolók között, hanem náluk jóval magasabb szinteken.) Sőt, aki figyelemmel kíséri az írásaimat, láthatja, hogy igenis kiállok a sportszerű szurkolásért, és elítélek minden szélsőséget.
Szeretjük a rövidítéseket, mozaikszavakat, mert egyszerűen, gyorsan célratörően lehet őket használni. Természetesen a cím első szava nem ebből a fajtából való. Ez egy „kisípolás”.
Akkor én most szerencsés vagyok, hogy láttam még a fiúkat (na, nem ezeket) játszani a VB-n? Háááát ha a 6:0-ra gondolok, akkor nem annyira. De ha a tényszerűséget írom csak le, hogy igen, a TV-n keresztül, de figyeltem őket, akkor „szerencse”. Ráadásul 19 évesen már önálló véleménnyel is rendelkeztem, de ezt most nem idézném, mert akkor tényleg jönne az „elmarasztalás”.
Erős kezdés ugye? Ráadásul nem is „szép”… Próbáltak is az illetékesek „rendet csinálni”, kevés sikerrel. Ha csak azt nem vesszük annak, hogy folyamatosa, irdatlan mennyiségű pénzt költöttek erre (a kampányra) is! A legszigorúbb „irgum-burgumra” mikor kerülne máskor sor, mint egy valóban döntő jelentőségű meccs előtt. Itt aztán ne legyen molinózás… Hiába no, a döntő ütést nem merték „bevinni”, hogy egy teltházasnak ígérkező rendezvényről kitiltsák a szurkolókat. Még egyszer mondom, rendet kell csinálni, de az eddig hozott intézkedéseknek NULLA foganatja van! (Az „ötletelőknek” meg még több nulla a bankszámláján, csak azok előtt áll egy – a zérónál nagyobb – szám.) Apropó, emlékszik még valaki, hogy honnan indult ez a „ellenkezés” a szövetséggel szemben?
A chatgtp az alábbiakat szedte össze így hamarjában.
A „szarházi MLSZ” rigmus tehát nem véletlen „mocskolódás”, hanem egy jól megalapozott szurkolói elégedetlenség jele. A kiváltó okok leginkább:
- a szurkolói kártya és névre szóló jegyrendszer bevezetése miatti kontrollérzet,
- a szólásszabadság és a stadioni kifejezésmód korlátozása,
- az MLSZ által indított diszkriminációellenes kampányok, amelyeket egyes drukkerek mint a „szurkolói kultúra befolyásolását” értelmeznek,
- és az általános bizalmatlanság az intézmény felé („maffia”, struktúra, döntéshozatal).
Csányi Sándor, az MLSZ elnöke is elismeri, hogy szidják őt („szarházi MLSZ”), de azt kérte a szurkolóktól, hogy a kritika ne legyen rasszista.
Szerencsére az utolsó lépcsőfok előtt, ami a VB felé vezetett, (most már tudjuk, hogy tényleg a végső felvonás volt) ebből semmit nem lehetett érezni – legalábbis a TV-n keresztül. Aztán a második félidőben mindenki „megkapta” a magáét. Akár „kaka”-, akár arany-, akár falábú. Ééééés itt véget is ért a „mese”. Csak hááát ez egy olyan történet, aminek mindig van folytatása, csak már „jellegű”.
Mondják a „szakértők”, hogy az utolsó pillanatban buktuk el… Nem, nem és nem! Csak hogy folytassam a bejegyzés elején megkezdett sormintát. Nem egyetlen momentumon múlott! Játszottunk 6 meccset, azaz 540 percet. És most még egy adat, amit még nem láttam sehol sem leírva: A hat mérkőzésnek van 12 félideje. Ha mindegyik után van kb. 5 perc hosszabbítás, akkor az újabb 60 perc! Ééééés ennek is minden perce számít! Igen, az írek elleni kinti meccsen a kiállítás ugyanúgy, mint a mi egyenlítő gólunk a portugálok ellen. Mondják, hogy egy meccsen minden megtörténhet. Igen, de itt 6 meccs volt! Csak Örményországot tudtuk megverni! Igen tudom mindenkiben az utolsó mérkőzés él leginkább. Ahol a bíró olyan „lágy volt” mint a csavart fagyi a siófoki kánikulában. A VAR megadta, hogy talpon rúgták az ír támadót, de azzal nem foglakoztak, hogy az ír gólt csak úgy „betalpalták”, stb.
Rossinak egy külön bekezdés… Miután a közönség a 2. félidőben „megéljenezte” lehozott olyan játékosokat, akiknek lett volna még esélye, hogy megtartsák a labdát. Majd ahelyett, hogy örült volna, hogy mindjárt lefújják a meccset, még ő húzta az időt. Beküldött két abszolút újoncot. Az egyikről lőtték az írek a győztes gól… A másik meg…, na jól kiszúrtak vele. Beállt egy percre, (nem tudom labdához ért e) de innentől kezdve már a szlovák válogatottban se játszhat… ha itt egyáltalán esélyt kap még.
Ezek után hagy utaljak vissza az INDEX-es szavazásra: „Ön szerint Marco Rossival vagy más szakemberrel a kapitányi poszton menjen tovább a magyar labdarúgó-válogatott a sikertelen vb-selejtezőt követően?” Csak egy kis kiegészítés – ezt már én teszem hozzá: lehet e érzelmi alapon dönteni?
Szerintem menjen. (Csak, hogy leírjam a saját szavazatomat.) Nem akarom bántani, én is szeretem. Inkább úgy fogalmaznék, a saját érdekében, ha még akar boldog nyugdíjas éveket. Tehát, akár maradhatna is, azt is elfogadnám. Esetleg jönne valami „magasabb polcról leesett” (szak)ember. De akkor ide is hagy szúrjak oda valamit, amiről megint csak keveset beszélünk. A pénzről! Na, nem úgy, mert elég sokat beszélünk róla. Főleg, hogy megint egy hónapnak a második felébe fordultunk, tehát megint a fizetésnap felé közelítünk. Mi köze ennek a saját pénzünkhöz? Háááát nagyon is sok! (Mármint nem a saját pénzünk, hanem a „KÖZ-ünk”.) Ugyanis a „nemzeti foci” jó részére is valamiből áldozni kell! Amit akárhogy is csűrünk-csavarunk (mosunk) valahogy csak a „köz”-ösből vonjuk el. Akkor most demagóg leszek, amikor leírom, hogy mi elől? Egészségügy, oktatás, közrend… hagy ne soroljam.
Szóval itt az ideje a tisztogatásnak, a törölgetésnek. Ki a fenekét, ki a szemét, ki a szemüvegét, ki a lelkét „ápolja”. Ki-ki meg a másikét… De, hogy pozitív legyen a végkicsengés, hagy kívánjak valamit: Mindenkinek hosszú boldog életet. Így még van esélye, hogy látja valaha is a magyar válogatottat a VB-n. De könyörgöm: meddig kell még a létszámot bővíteni, hogy mi is „beférjünk”. Legalább játszanánk egy „ki-ki” meccset a „Pongó-Pongó” szigetekkel.
Kép: Pinterest
üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával
