Madame Récamier „szépsége” sokadrangú, hiszen legtöbben csak az ágyra gondolunk, de nem feltétlenül arra, hogy „vele” is megosszuk. Hogy a cikkben említettek közül 300 év múlva kire és miért gondolnak majd vissza leszármazottaink, az legyen az ő „bajuk”.

Aki engem ismer, tudja, hogy ami a szívemen, a számon. Jelen esetben a képernyőmön, amit akár tükrözéssel, akár kattintással meg is szoktam osztani az olvasókkal. Éppen ezért tűnik furcsának, hogy egy félig-meddig kész bejegyzést már lassan egy hete tologatok, – vagy hogy stílusos legyek, görgetek – magam előtt. Persze nálam is van olyan, amikor eljön, a pillanat, hogy nem megyek egy bizonyos szint alá.

Látszólagos ellentmondás következik. Már csak azért is mert országunk helyzete – igen, veletek együtt – már a béka „sejhajának” szintje alatt tartózkodik. Bár erre már utalt jó néhány esztendeje egy kabaré előadás, aminek címe ez volt: „Felettünk a béka”. Persze azóta ezen már csak nosztalgiából röhögünk, vagy ha magunkra nézünk, akkor elönt bennünket az „önirónia”. Csak azért tettem idéző jelbe, mert nem (feltétlenül) mi tehetünk róla. Pedig de! Pontosabban mi is, csak legfeljebb annyit mondhatunk a mentségünkre, hogy közvetve, vagyis áttételesen. Ugyanis még mindig nem vagyunk elég hatékonyak azokkal szemben, akik ezt okozták.

Úgy akartam kezdeni, hogy a „hivatalos” választási kampány még el sem kezdődött, de remélem sokak számára már véget is ért. Akit az elmúlt közel 16 év nem győzött meg, azt a következő 2 hónap már nem hiszem, hogy meg fogja… (Na persze, nem a „na fogd meg a söröm” kategóriában, hanem úgy egyébként.) A kormány kezében ugyanis még nem láttunk a programot, de a „folytatjuk” típusúra nem is gondolnám, hogy bárki is kíváncsi. Megint pontatlanul fogalmaztam… Volt már a kezükben, csak az az ellenfélé volt, bár ha véletlenül ellenséget írtam volna, azzal sem lőttem volna nagyon mellé. Persze ez is pontatlan. Hiszen az is FIDESZ (-közeli) lehetett, mert egyébként nem lett volna akkora visszhangja. Azóta ugyanis kijött az „igazi”, és nagyon remélem, hogy lapjaiból nem lesz papírhajó, ami csak úgy leúszik a Tiszán.

Persze megértem a Viktor-stábot, honnan veszik a propagandát, amikor ágyjelenettel „manipulálnak”. A „népet” is bulvárral igyekeznek sokkolni. Tematikus „csatornájuk”-on nemrégen ért véget a „Nagy Ő”. Ahol Stohl „Buci” András színészi teljesítménye nyűgözte le főleg azokat, akik nem láttak át a „rózsaceremónián”. Természetesen nem akarom elvenni a szórakozást egyetlen olyan nézőtől sem, aki még nem jött rá, hogy az ilyen műsorok a „mi” életünkön „alapulnak”. Csak arra próbálnám felhívni a figyelmet, hogy a valóság egy „picit” más. Azt persze nem tartanám kizártnak, hogy a Magyar Péter főszereplésével „tervezett” ágyjelenetben nem lettek volna „színészek”, csak arra gondolok, hogy őket sokkal megfizették (volna).

Szóval, lassan hivatalosan is elkezdődik, aminek már vége kellene, hogy legyen. A FIDESZ-nek még mindig nincsenek „hiteles” alakjai. Az összes (mellesleg „qrv@ drága) plakáton, a médiumokban kizárólag az általuk kikiáltott „mumusok” szerepelnek. Mint az óvodában a gyerekeket, folyton az ördöggel ijesztgetik a választópolgárokat. De ugye tudjuk, hogy mi történik azokkal, akiket a falra festenek? Emlékeztek még a gyerekkori mesére? (Mármint az én gyerekkoroméra.) „A plakátfiú” nagyon büszkén lépett ki a „való életbe”, megvalósítva egy olyan fiú álmait, tetteit, amihez ő egymaga mér kevés volt. (Meg persze jól esett neki egy kicsit a „másik mögé bújva cselekedni.) De ez még a kisebbik baj.

A nagyobbik az, hogy drága Orbánunk és kormányunk „tizen-X” évig bármit megtehetett, bármekkorát „bakizhattak”, mindig „megbocsátottak” nekik. De aztán jött a fordulat. Ennek időpontját persze nehéz megfogalmazni. Hiszen az emberek nagyobb része nehezen meri bevallani, hogy mikor következett be az, hogy átálltak a „sötét” oldalra. Ugye nem kicsit képzavar, hogy éppen mi hozta meg nekik a „megvilágosodást”. Most már csak azt kell, hogy elhiggyék, a szavazófülkébe nem lát be a „nagy testvér”. (Big Brother.) Jaj, már megint az a „fránya TV2”. Félreértés ne essék, én nem mondom, hogy Magyar Péter nem hibázott már, és abban is biztos vagyok, hogy erre még „lesz ideje”. Csak most fordult a kocka, és nála van a bűvös hatos! (Retro mániások, emlékeztek még Rózsa Gyuri műsorára?) Csak ugye most Ő van abban a helyzetben, hogy gyakorlatilag bármit megtehet, akkor is csak jól jöhet ki belőle. Mármint nem a Gyuri, hanem a Péter.

Mellesleg – ha már a bulvár a „fő-csatorna” – szerintem mindenkinek jobban tetszene egy ágyjelenet, ha annak (egyik) főszereplője Magyar Péter lenne, és nem Orbán Viktor. Ha ez segít, akkor ennek szellemében szíveskedjetek „toporogni” a szavazóurnák körül.

Kép: Saját