Kedves nézőink! Igen, itt van, ezt is megéltük! Végre „A” STADION! Nem-nem, ebben nincs semmi irónia – legalábbis eddig. Megépült az az intézmény, amire mindenki vágyott. Minden, ami előtte épült történt, csak egyfajta előjáték – vagy sportnyelven szólva bemelegítés – volt.

Az első három mondaton kívül sajnos nem sok okunk van az örömködésre. Kaptam is hideget-meleget az előző írásomért – ráadásul szóban, – hogy miért is vezettem fel ennyire hátrányos megközelítésben ezt az ünnepi eseményt. Sajnálom, hogy csak a komunikáció(m) negativitását sikerült kiemelni. Pedig én is szeretem a focit, (nézni) még úgy is, hogy általában csalódottan állok fel egy-egy magyar meccs után. De egy újabb mérkőzés kapcsán – mint most is – ismét fellángolt a lelkesedés.

Igen, mert 15-20-25-30 … stadion után elkészült megújult:

• a Te adódból is, aki (bevallottan) nézed
• a Tiedből is, aki nem vallod be, hogy nézed,
• a Tiedből is, aki azt vallod, hogy nem, de nézed,

Bármelyik szemszögből is nézzük „problémát” – a felsorolt 3 ok miatt – mindenkinek lehet véleménye. Ebből persze rögtön jönnek az áthallások is. A mostani meccs a véleményhuszárok szempontjából egész jól sikerült.

• győzött a jobbik (ebbe nehezen lehetne belekötni)
• nem vertek bennünket tönkre (ez lehet „udvariasság”, de fogjuk inkább az erők tartalékolására)
• egyszer mi is betaláltunk (így volt lehetőség a gólörömre, tapsra, hangpróbára)

Tehát, kell egy ilyen stadion. Meg is lehet tölteni – szurkolókkal mindenképpen, hogy tartalommal mennyire, az majd a jövő „zenéje”. Reméljük nem csak a koncertek miatt. De ezzel még nem tudunk elszámolni a többivel. Sőt, ha nem lett volna ennyi „bemelegítő” pálya, most sokkal nagyobb lelkesedéssel állnánk az atlétikai stadion mellé.

Képek: Kaptam egy hiteles szemtanútól, köszi Laci!