Nem tudták mi hiányzik ebből az országból? Na, most bejelentették: A főispánok és a vármegyék.
Egy ilyen hír után az ember komolyan elgondolkodik. Valami „mémet” gyártson, vagy írjon valami „vicceset”. De szerencsére nem kell messzire menni. Csak egy kis képzelőerő kell hozzá. Hiszen vezérünk igaz magyar emberként gyakorlatilag önmaga paródiáját elevenítette fel. Na, azért majd érdemes lesz megnézni a közösségi internetes felületeket!
Őszintén örülök, hogy én nem mentem világgá. Hiszen ebben az országban minden „rendben van”. Döbröginek már a világon semmi dolga nincs, csak hogy nosztalgiázzon. Gondolom a nagy ötlet bejelentése után beült a páncélozott hintójába, és „Hajts Kocsis!” Aki nem mellesleg Máté. Ha már ő is ilyen vezető pozícióban van, rá is kontrázott a sztorira. Már szaladt is Kövér Úrhoz. Nem a Döbrögihez, hanem a „másik”-hoz, és hű szolgaként azonnal kérvényezte, hogy a megfelelő elöljáróságokhoz a megfelelő vármegyék is „rendeltessenek” hozzá.
Tulajdonképpen a "főnökeinknek" – akik nem mellesleg a mi alkalmazottaink – teljesen igazuk van. A diktatúra már elcsépelt szöveg, de a feudális hatalom kifejezései legalább olyan frappánsan jellemzik, ki az úr ebben a kies hazában. Nem véletlenül emlegetik egyesek folyton a híres „Kádár”-nak tulajdonított idézetet, ami szerint nevezzük nevén a gyereket: „A krumplileves legyen krumplileves.” Arról nem is beszélve, hogy abba sem kell (hatósági áras) hús.
Ugyan már kit érdekelnek az árak. Egy olyan országban, ahol a államtitkárok, úgy szaporodnak, mint a kérészek. Az ilyen ilyen-olyan megbízottak számánál csak a fizetésük nő jobban. Miközben a vidéki ügyintézők előtt meg úgy nő a sor, mint amikor banánt osztottak a GUM áruházban. Tessék megtanulni, lehet, hogy szükség lesz rá, hátha még valakinek „ki kell menni” Moszkvába: Главный универсальный магазин – Központi Nagyáruház.
Engedtessék meg, hogy azért „beszóljak” néhány „felelős magyar állampolgárnak”! Akik most szitkozódva sorban állnak, mert már több mint egy éve lejárt valamilyen „passzusuk”. Talán nem harsány bólogatások között kellett volna örülni, hogy „hurrá nem kell érvényesíteni a dokumentumokat” a „járvány” idején. Még csodálkozom is, hogy nem emelték fel egyes illetékek árát. Mekkorát lehetett volna még ezen is kaszálni!
Na, de vissza az alapgondolathoz. Orbán Viktor elmondta: nagyon nehéz idők jönnek, de ez a kormány bebizonyította, hogy – ellentétben az ellenfeleivel –- képes kezelni a kihívásokat. Erre ugye senki nem gondolt, hogy megidézi a „sötét középkort”.
De mindig hozok egy párhuzamot. Tudjátok, csakis az esélyegyenlőség jegyében: Bajnai Gordon (anno): Fájni fog, minden családtól áldozatot és lemondást kíván a válságkezelés. Minden magyar családot, minden embert érinteni fog, de lesz eredménye".
Gordont meg mindenki úgy emlegeti, mint a „libást”. Most akkor a történelem tulajdonképpen ismételte önmagát. Egyfajta reinkarnáció. Na, még mielőtt bárki a Dalai lámával jönne elő, ezzel azért vigyázzuk! Főleg most. Számtalan „nosztradamuszi jóslat” emlegette már a keleti veszedelmet. Először mindenki a kínai bevándorlókra gondolt. Aztán már ők is csak a vírusukat küldték, majd az oltásukat. Most meg az oroszok. (Bár nekik is voltak hírnökeik injekció formájában.)
Hát mi jöhet még? Ki kerül a deresre? Ugyan már! Hát Te kedves olvasó, vagyis mi, még mielőtt én is kimaradnék a „jóból”. Ki issza itt meg mindennek a levét? (Az még a jobbik eset lenne, ha valami erjesztett ital formájában érne el bennünket a Kánaán.) Ugyan, hol van már a „háromszor veri vissza”… Legfeljebb otthon, akárhányszor… Azt úgyse számolja senki.
Kép: youtube
üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával
