Kérészek násza, belvárosi tanúk előtt

Igazi hungarikum, a Magyar Értéktár része, de ezek annyira hivatalos megközelítések. Szerencsések azok, akiknek lehetőségük van „testközelből” tanulmányozni a „háztűznézőt”!

Kellemes szombat esti séta a szegedi Széchenyi téren, fél szemmel mindenki azt nézi, mikor pillanthatja meg a menyasszonyt a városháza előtt, vagy épp a parkban, fotózás közben. De aki nem kapott meghívót a lagziba, annak sem kell csalódottan távozni. Csak néhány száz méter a Tisza-part, ott kezdődik igazán a násztánc, azaz a „tiszavirágzás”. Hiába, no Szegeden mindig repül valami!

Mindenek előtt egy nagyon fontos dolog!
A kérészek minden megjelenési formája védett. Tilos begyűjteni bármilyen fázisban, még elhullott állapotban is! Nem hinném, hogy a 150.000 Ft-os bírság lenne a visszatartó erő, hiszen van az a pénz… De legalább mi, „hétköznapi” emberek őrizzük meg ezt a csodát!

keresz5taska.jpg

Igazi ellentmondás! Hogyan is köthetné (menyasszonyi) csokorba egy ilyen látványosság a lustaság és a türelmetlenség fogalmát! Pedig, ha valahol ezek a tulajdonságok igazán megférnek egymás mellett, az a Tisza-part. Kit lehetne azzal motiválni, hajnalok hajnalán, hogy: gyere, menjünk le a partra „bogarakat” nézegetni? A természet ügyesen megoldotta, ez nem a korán kelők sportja, hiszen a leginkább aktív időszaknak az esti órákat jelölte ki.

Az igazi látványosság természetesen az épített partoktól távolabb a várostól délebbre látható. De ha már a lustaságot, vagy finomabban szólva a kényelmességet emlegettem, a „magunkfajta berögzült városiaknak” is tartanak külön bemutatót. A Huszár Mátyás rakpartról már tényleg csak egy ugrás, hiszen az alacsony vízállás miatt, az iszapos partig sétálhatunk a kövek között.

keresz11.jpg

Ekkor kezdődik az igazi meglepetés. Nekünk ugyan nem szabad keresni a kis állatkákkal való találkozást, de ők ezt – szerencsénkre – nem tudják. A természet ugyanis vitt egy kis csavart a történetbe. A nász előtt nem a „hölgyeknek”, hanem a „pasiknak” van egy kis tennivalójuk. Kibújva ugyanis a rejtekhelyükről már tudnak ugyan repülni, ám még nem ivarérettek. De a felnőttkor gyorsan elérkezik, csak még egy utolsót kell nekik vedleni. Ehhez szilárd felületre van szükségük. A „vőlegények” viszont mindenre rászállnak, csak hogy mielőbb levehessék a „pizsamájukat”. Kézre, lábra, ruhára, cipőre, – és ahogy címlapfotónk mutatja – még a női táskára is. (Mivel a szponzorpénz nem érkezett meg, így a rejtélyes tárolóeszköz márkáját fedje jótékony homály.)

Akiknek volt türelmük idáig eljutni, már előnyben vannak. Jó eséllyel kibírják azt az 1-2 percet, amíg az átöltözés megtörténik. Ekkor ugyanis a rovarok nem tudnak elrepülni, tehát a folyamat az elejétől a végéig megfigyelhető. Lehet szólni a mellettünk állónak, a fotósnak, de a saját telefont is van idő elővenni. Ha szerencsés időszakban érkezünk, akkor nem maradunk le semmiről, hiszen a folyamat sokszor megismétlődik, igaz más-más szereplőkkel. Ezt a kis időt pedig már akár fél lábon is…

kereszpizsama.jpg

A folyamatnak ezzel persze nincs vége, hiszen irány a folyó feletti légtér, ahol már várják őket a „lányok”. Sőt igazi „gruppen”, hiszen a „tiszavirágzásnak” az a lényege, hogy minél nagyobb csoportok alakuljanak ki. Ezt egy kicsit körülményesebb dokumentálni. De akinek nem sikerül, az a gát tetején megtekintheti az erről készült emlékművet.

szarvasbogar.jpg

Aki egy kicsit bogaras, az azért hazafelé is nézzen a lába elé. Szerencse, hogy velünk is volt agy „kiskorú”, akinek az a „jószág” a szép, amelyik a „rusnyább”. Persze döntse el mindenki, hogy a szarvasbogár melyik kategóriába sorolandó!

Kép: Saját

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával