Ez a farhát-szindróma olyan gyorsan futott végig az országon, mint a koronavírus. Még a mémek száma is megközelítette a két közéleti téma emlegetettségét. Pedig ez utóbbi intézkedés már önmagában is mém.

Biztos vagyok benne, hogy a téma még sokáig terítéken lesz, ezért senki nincs elkésve, akinek van még mondanivalója ezzel kapcsolatban. A választásokig biztosan. Még lehet, hogy tanúi leszünk olyan statisztikáknak is, amelyekből világosan kiderül, hogy hány csirkének kellett feláldozni magát a hatósági árazás oltárán.

Úgy gondolom azért több álszent ember van ebben az országban, mint amennyi azoknak a száma, akiknek egyetlen „luxusélelmiszere” lenne a csirkének ezen „végződése”. Bár kétségtelen, hogy sokan vannak, akiknek a „pipileves” egyetlen tartalmas része ez a szó szerint csont és bőr testrész.

Olyan összefüggést is olvastam, ami párhuzamba állítja a több ezer milliárdos nyugdíjvagyonnak a nem mindenki számára világos kezelését, és ezt a püspökfalatot megelőző részt. Igaz, hogy az első elvették, ezt a mostanit mag adják. Na persze nem ingyen, néhány tíz forinttal olcsóbban, mint eddig. De ha már ennyit emlegettük a gasztronómiát, elmesélem a mai ebédem történetének egy részét.

Természetesen az én ebédem sem egy közérdekű adat, nem is kell igényelni a kiadását, megteszem ingyenesen és önként. Mivel az állapotom most nem engedett meg egy nagy bevásárló körutat, ezért kerestem egy olyan „intézményt” ahol meg lehet venni egy szombat-vasárnapi ebéd minél több hozzávalóját. Nem éppen a legolcsóbb, (sőt) de legalább közel volt. De nagyon szomorúan tapasztaltam, hogy a kormány egyik kedvencének (a klasszikus 3 betűs élelmiszer lánc, visszafelé olvasva) kínálata ugyan széles volt, de siralmas állapotban. Ráadásul az általam kiválasztott „alkatrészek” mindegyike hagyott maga után több kevesebb kívánnivalót. Paprika, paradicsom, krumpli, hagyma, darált hús. Gondolom mindenkinek feltűnt, hogy ezek alapvető élelmiszerek. Tudom, nem az éppen aktuális rendelet értelmében, hanem valójában. (Fagyott, állott, zsíros, no meg hasonló jelzővel volt illethető, „féleségétől” függően.) Olyannyira elszomorított a látvány, hogy a csirkefarhátig már el sem jutottam. Még belegondolni, hogy milyen lehetett, főleg, ha már így „leolcsósították”.

Én azért kihoztam a lehetőségekből a maximumot! Bolonyai spagetti! Mindenkinek jó étvágyat és kellemes hétvégét! Remélem, holnapra meggyógyulok, és meg is tudom enni! Legfeljebb nem nézek tévét, hogy ne kapjon el megint a rosszullét.

Kép: Pixabay

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával