Nem sok „különlegesség” volt a magyar küldöttség amerikai látogatásán, legfeljebb a nagyságrend. Repülős interjúk, munkaebéd-körítés, sajtótájékoztató, elégedettség.
Szélesre tárta a Fehér Ház ovális irodájának ajtaját az elnök. Muszáj is volt ekkora átjárási lehetőséget biztosítani, hiszen régen járt már ekkora társaság arrafelé egyszerre. Főleg, hogy ez az iroda korábban sokkal meghittebb megbeszélések színhelye volt. Persze csak a lelkes összeesküvés-elmélet hívők találnak hasonlóságot az egykori Mónika (show) és a minapi kormánydelegáció sajátos tárgyalási technikája között.
Dehogy akarok én versenyre kelni az „Úr asztalán” felszolgált étkek, és a mi kis konyhánk kínálata között. De ettől még mi is eszünk, (nekünk még van miből) legfeljebb nem kerekítünk ekkora feneket neki. Az apropó sem a gasztro-élmény volt, hiszen már olvashattátok a mi bolognai-nk receptjét is.
Az tényleg „vicces” volt, ahogy „Peti-Miniszter” próbált párhuzamot vonni a sajtótájékoztató moderátori szerepkörében a „fehérházi” és a „magyaros” környezet között. Pedig – ha engem kérdeznek – szívesen segítettem volna. Talán nem kellett volna ennyi „propagandistát” magukkal vinni az „osztálykirándulásra”. Csak a friss „igazolású” Csuhaj Ildikó kérdezhetett két és felet, a többieknek 1-1 lehetőség adatott. Háááát, tetszettek volna csak egy embert magukkal vinni, ő elbírta volna azt a néhány „jól megszerkesztett” kérdést. Bár, mindegy is… volt még 1-2 „lóca” a „fapados” hátuljában tulajdonképpen.
Na, de hogy számolnak el majd ezekkel az eredményekkel Moszkvában? Ha már Putyin elvtárs „lemaradt” a nagy találkozásról… Pedig egy ilyen „szabad, kereskedelmi… és megállapodásnak” biztosan örült volna, Igaz a tenyérbe csapások ereje azért vitatható. De most jön a feladat! Ki lesz a küldönc, aki majd „beszámol” az ugyancsak a színéről elhíresült várfalak között a Föld másik oldalán?
Azt ne felejtsük el, hogy a hírvivőkkel időnként azért történik valami. Vagy a természet, vagy annak egy „jótékony” segítője nem mindig kegyelmez nekik. Itt ragadom meg az alkalmat, hogy elítéljek minden szélsőséges „jókívánságot” még az „ellenségek” életével kapcsolatban is!
De háááát mikor, és ki menjen? Persze a mi Viktorunk lesz majd az „áldozat”, csak nehogy ott meg „báránybőrbe” bújjon. (Az ürge már foglalt!) Most ugyanis egy kicsit eláztatta a „nagy medvét” azzal, hogy rákente a „nagy találkozás” elmaradását. Keleti „barátunk” meg éppen a sértődöttet játssza. Áprilisra azért mindenképpen meg kell békülnie, hiszen a következő találkozót addig mindenképpen meg kellene tartani. Aztán majd eldöntik, hogy aktuális lesz e még a felvetés: „Lépj olajra, különben gáz lesz. Vagy épp, hogy nem lesz. Illetve már az sem lesz.” Hiszen utána már lehet, hogy más szelek fújnak. Ugye tudjuk, hogy a tavaszi akár vizet is áraszthat… Azt meg vagy meg kell inni, (és utána megemészteni) vagy elő kell rukkolni az úszás tudományával, ha a felszínen akarnak maradni.
Azért nagyon nem féltem a „mi” Viktorunkat. Tud ő magára vigyázni. Legalábbis saját magára biztosan. Azért óvatosnak kell lennie, hogy ne menjen magas ház közelébe, vagy legalábbis gondosan csukja be az ablakot, esetleg rácsozott nyílászárójú szobában lakjon. Igaz, most Putyinnak is érdeke, hogy az egyetlen „európai bástyájára” nagyon vigyázzon. Már csak a Спасская башня (szpászkij torony) harangja a kérdéses. Nehogy ott üssön a „nyugati vendég” utolsó órája…
Reméljük a hazaút is gond nélküli lesz, és a sok „finomság”-ot meg a következményeit sikerül mielőbb megemészteni. Mert az biztos, hogy bármi is lesz a folytatás, az nekünk sokba fog kerülni.
PS.: Mai bejegyzésünket a kontinenseket átívelően is működő „Biztonságos ajtó-ablak KFT” támogatta.
Kép: Saját
üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával
