Vagyunk egy páran, akiknek a vasárnapi csirke (tyúk, kakas) leves szent és sérthetetlen. Alig várjuk, hogy közelebbi kapcsolatba kerüljünk vele. Különösen, ha meglepetést is tartalmaz.

Távol álljon tőlem, hogy belekontárkodjak a gasztro-bloggerek húsos fazekába. Tisztában vagyok vele, hogy az egy külön világ. De bizonyára sokan ismeritek a Sport TV-ből a Heti Helyzet című műsort. A sportról szól ugyan, de egy kicsit más megközelítésben. Na így vagyok én a konyhai élményekkel. (Már amikor nem én főzök.)

(Legyen ez egy kis könnyebbség az INDEX illetve a blog.hu megmaradt szerkesztőinek, hogy ebben a nehéz helyzetben ne kelljen a politikai háttérre gondolni, hiszen enni nekik is kell.)

Nálunk a Kánaán már szombaton bekövetkezett, ugyanis a „zasszony” akkorra időzítette a két lábon járó háziszárnyasnak a nagy piros edénybe kerülését. Eddig rendben is lett volna a történet, a hétvége nálunk egyébként is pénteken kezdődött. (Tehát másnap elvileg már vasárnap lett volna.) Végeztem is a saját dolgomat, ami az aktuális billentyűzet-csapkodásban gyakorlatilag ki is merült. De egyszer csak elhangzott a vezényszó: Kész az ebéd! Nincs is más ilyenkor, laptopot becsukni, egeret eldobni, és sovány disznó vágtában (hogy a húsoknál maradjunk) indulás a konyhába. Akkor még nem tudtam, hogy ennek a röfögő hasonlatnak jelentősége lesz. Az asztalra pillantva az alábbi látvány fogadott:

„EZMIEZ!” – fakadtam ki nem egészen jogtalanul. Hiszen a baromfiudvar lakóinak csontváz-összetételét nem egészen így tanultuk a biológia órán. A látványba kissé bezavart, hogy különféle testrészek alapján nem egészen állt össze a mátrix. Tán egy génhibás strucc „fertőzte” meg a csirke ólat vagy ki a szösz? Tudom-tudom, a konyha (és a disznóól) világában jártas olvasók kapásból vágják, hogy ez egy csülökcsont. Ennek persze volt egy kis előélete, hiszen a rajta levő húst már lehántoltuk egy korábbi sütés után. De az újbóli felhasználás olyan pikáns ízt adott a levesnek, ami után ismét a gyerekkorunk nyaralásai jutottak a fejünkbe a mamánál. Még szerencse, hogy a tanyaudvaron is ilyen jól megférnek egymás mellett a disznók és a csirkék.

Akiknek hátra van még a menü, azoknak jó étvágyat, a delelőknek meg kellemes szunyókálást! Csip-csip, akarom mondani röf-röf!

Kép: saját tányér

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával