Az éhséget leginkább a hasunkkal „ábrázoljuk”. Pedig mennyi minden mással összefüggésbe hozható.
Pénz, hatalom, fegyver. Jaj, pont a kaja nehogy kimaradjon! Így van, ezek akár jól kiegészíthetik egymást. Sőt, nincs is annál „szebb”, ha mindezek egyre kevesebb kézben összpontosulnak.
Egy keményen átdolgozott nap után nekem is jól esik lehuppanni a konyhában. Gondoltam nasizok egy kicsit. Ilyenkor közben át szoktam görgetni a netes híreket. Na, mi ugrott fel elsőnek? Óbudán vett éttermet a Mészáros csoport. Nosza, milyen jó ötlet, menjünk oda vacsorázni! Ja, nem… Egyrészt akkor lennék csak igazán éhes, ha még másfél órát kellene autózni. A másik, meg hogy este hat után már nem eszünk. (Na, de ¾ 6-kor… ala’ Dombi!)
Na, de térjünk vissza a konyhába, annál is inkább, mert egy régi adósságomat szeretném „törleszteni”. Na, nem a bankosat… Mert az is van, de nekem az nem menne olyan gyorsan. De azt azért én sem hagynám szó nélkül, hogy egy „derék” honfitársunk egy év alatt megduplázta a vagyonát. Első hallásra egy ilyen történet persze megsüvegelendő lenne. De ebben a hűvös téli időben ne nagyon kapkodjuk le a fejfedőt, mert könnyen megtalál bennünket valamiféle frissen felfedezett kórság egyik mutánsa. Ezzel tulajdonképpen meg is oldottam a rejtélyt, hogy miként is lehetne megfogni ezt a „pénzügyi sikertörténetet”, hiszen gyakorlatilag házhoz jött. Mert ugye senki nem mondhatja, hogy semmi közünk hozzá…
Persze ne gondolják, hogy nekem folyton valamiféle kinyilatkoztatási kényszerem van. De egy ilyen eset után azért egy „elismerő csettintés” mégiscsak kevés. Bár, ha belegondolunk, ez valóban még nemzetközi szinten is kiemelkedő teljesítmény. Hiszen nem arról van szó, hogy az asszonytól kapott kétezer forintos sorsjegyen megdupláztam az alapösszeget. Nagyon örülök, hogy több történet is összetalálkozott, és nem kellett kivárni a párhuzamosok összefonódását a végtelenben.
Bár nem gondolom, hogy a nagyságrendet máris közös nevezőre hoztam, de azt hiszem ez az a pont, amikor az embernek tényleg elgurul a pirulája. Én megértem az embereket, hogy szélsőségesen már csak otthon nyilvánulhatnak meg. Annál is inkább, mert most már jogszabály is van arról, hogy mit nem lehet a virtuális térben. De aki az ilyen dolgok mellett szó nélkül megy el, háááááát, lehet ott még nagyobb a baj. Most már csak azt kellene elérni, hogy a való életben se lehessen eljutni odáig, hogy egyesek kioltsák mások életét!!! Azért sem, mert csúnyán nézett valaki a szomszéd nőjére, mert az zöldebb, se azért mert az egyik ország megsértette a másik területét azzal az indokkal, hogy korábban az az övé volt. Földéhség ugye! Lehet, hogy egy kicsit túlképzettek lettek a gazdaképzőben.
Mert az olthatatlan vágy a pénzért, a hatalomért az mindent visz. Ugyebár az ember előbb-utóbb csak megkérdezi, hogy miből. Még akkor is, ha nagyon jól tudja. Persze ez lehet, hogy csak nekünk, hétköznapi embereknek furcsa. De nem az, hogy valaki gazdag, vagy legalábbis az átlagnál jobb anyagi helyzetben van. Még az is lehet, hogy sokkal jobban. Az nem mindegy, hogy miképpen jutott el odáig. Sokszor emlegettem már, hogy én egy gyárban, egy termelő üzemben dolgozom. Nyilván nincs teljes rálátásom sem a cég, sem a cégvezetés anyagi helyzetére. De annyi tapasztalatom azért van, hogy legalább a nagyságrendet be tudom határolni. Azt meg tudom, hogy a termelő ágazat nem az a szektor, ahol hatalmasat lehet szakítani.
Meg ugye az sem mindegy, hogy az ember mennyire van közel a tűzhöz. Mert az ugye jól hangzik, hogy ki, kinek a kije. De akkor is azt vallom, hogy tudni kell távolságot tartani. Az igaz, hogy aki közelebb van a tűzhöz az jobban melegszik. Viszont az is, hogy könnyebben meg is égetheti magát.
Ha már úgyis emlegettem az internet világát és „szabadságát”, hagy zárjam a gondolatmenetet egy aligha cáfolható igazsággal. „Az éhínség nem azért van a Földön, mert képtelenek lennénk jóllakatni a szegényeket, hanem azért, mert képtelenek vagyunk jóllakatni a gazdagokat.”
Kép: Saját
üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával
