Egyre többen szeretnének „kisgazdák” lenni. Na, nem olyanok, hanem „igaziak”. Igaziak?
Hirtelen óriási érdeklődés övezi az aranykalászos gazda képzésre való jelentkezést. Ilyen sokan szeretnének földműveléssel foglalkozni? Aligha…
Ha valamire ilyen „hirtelen” megnő a kereslet, ott nem véletlenül éreznek egyesek „pénzszagot”. Ja, hogy annak nincs? Ugye költői a kérdés!
Pici infó, hogy mire jó az a képzés. Segítség az AGROINFORM-tól. „A tanfolyam alapvető célja, hogy a résztvevők elsajátítsák az általános mezőgazdasági szakismereteket.” Ez ugye a hivatalos verzió, minden szakmának van valami alapja, vagy előírása a gyakorlásához. Ami az utóbbi időkben a téma iránti felfokozott érdeklődést okozza: „Mezőgazdasági vállalkozás alapításához, földterület vásárlásához, sőt, örökléshez és mezőgazdasági gépek kezeléséhez is szükség lesz a végzettségre, amit gyakorlatorientált módon, viszonylag rövid idő alatt megszerezhetnek az érdeklődők.”
Lényeg, hogy keletkezett egy „piaci" rés, (vagy „csináltak”) de ne lovagoljunk a szavakon. Hogy ez mennyire fontos és „népszerű”, azt az is jelzi, hogy most nagyon „életszerűek" lettek a gyorstalpalók. Pénz „nem számít”, legyen papír, és akkor a dolog „el van végezve”! A szakma komolysága? Ugyan már, pont itt lenne fontos?
Lépjünk is ezen túl, hiszen mindenki jól járt, klasszikus win-win helyzet. Ebben az országban „minden rendben” van. Igen ám, addig, amíg a korábban szigorúan a mezőgazdasági termeléshez kapcsolódó „képviselőket”, a parasztokat csakis ehhez a tevékenységhez kötötték, rendben is volt. Csak hogy nagyot változott a világ. Hiszen a városi emberek egy része ma már nem lát az általam sokat emlegetett „Lidli-Ósön-Tecsó” szentháromságon túl. Mi szükség van a parasztokra, amikor a jelzett helyeken minden kapható…?
De, hogy tovább fokozzuk a képzavart, a korábban megbecsült emberekre használt kifejezést átértelmezték. A „paraszt” egyfajta lealacsonyító megbélyegzés lett. Olyannyira, hogy egyes viselkedési formákat, sőt magukat az ezzel a „tisztséggel” felvértezett embereket is így nevezik. Sőt ez még csak az „enyhébb” fokozat. Most már ott tartunk, hogy a közéletben ismert és (legalábbis korábban) elismert emberek is egyre durvábban esnek egymásnak. Ha már képviselőket emlegettem, akkor elég csak a Menczer-Magyar csörtére gondolnunk.
Van még tovább, ha úgy tetszik lejjebb is. Hiszen az ismert rádiós műsorvezető illetve a főpolgármester is egymásnak feszültek, igaz „csak” az éteren keresztül. Egyik a közszolgálatban dolgozók alkalmasságát kérdőjelezte meg. (Legalábbis amivel a más munkára való alkalmasságukat „elemezte”.) De ami a viszontválaszt illeti, az sem feltétlenül az úri modorról árulkodik. Hiszen a „főpolgi” egyszerűen „lehülyezte” a reggeli ébresztős „csávót”. Nem véletlenül harsogom én folyton, hogy minden hasonlat rossz. Ezek ketten is valami másban próbáltak nagyot mondani, mint amihez elvileg értenek.
Mindezek már csak amiatt is óriási bajt sejtetnek, hogy az ilyesfajta konfliktuskezelések átragadnak ránk is. Mit sejtetnek, már gyakorlatilag igazolnak. Hiszen olyan emberek viszik a közbeszéd szintjét egyre lejjebb, akiknek (jó) példát kellene mutatni. Ugyebár tanult, művelt (és itt nem "földművelt") emberekről beszélünk, akik elvileg még tanulják is a kommunikáció elméletét. Persze lehet, hogy valóban csak az elméletet, mint a „műparasztok”. Mit is várhatunk el egy olyan országban, ahol a „házvezető” és az általa irányított intézmény is lassan a kommunikációs területnek (is) a megcsúfolásává válik.
Vajon ki lesz az, aki majd helyreállítja az emberi párbeszédeket? Amikor már arról beszélünk, hogy a lángost képletesen vagy valójában egymás arcába vágjuk előbb-utóbb. Egy olyan kedvencet, amelynek minden egyes elemét a parasztok termelik meg, még ha egy „kicsit” gépesített formában is. Igaz, már abból is kihagyják a krumplit, mert azt más – fontosabb – célokra „hasznosítják”. Nem tudom, azt tanítják e a gazdaképzőben… „Dik' mán' szevasztok”
Kép: Pixabay
Dalszöveg: Irigy Hónaljmirigy
üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával
