Nem nehéz ma elvetni a sulykot, hiszen bármilyen normán túl gyorsan átlép az ember. Még akkor is, ha ő „valaki”, vagy még annál is többet gondol magáról.

Hatalmi pozícióban is könnyen át lehet esni a paci másik oldalára, csak az a baj, hogy onnan nem lehet nagyot esni. Legalábbis egyelőre…

Az, hogy mennyire „fordulékony” az ember hangulata, nem igazán vannak mércék, annál inkább tapasztalatok. Azt, hogy mi váltja ki ezeket a pálfordulásokat, és ez hova vezethet, különösen nehéz előre meghatározni. Utólag értékelni persze könnyű. De vannak azok a helyzete, sőt azok a személyek, amelyeknek, illetve akiknek a „végletekben való” elhelyezkedése különösen irritáló. „kövér lászló” nem először kerül a „népharag” középpontjába arrogáns viselkedésével, mindent elsöprő, lekezelő stílusával. Erre persze sokan mondják, hogy „jó helyen teszi, éppen oda való.” – a Parlamentbe. Bár tudjuk, az épület nem egy kultúrközpont, magát az intézményt mégsem a feszültségek levezetésére találták ki (elsősorban). Hogy sokan mégis erre használják, – az elnökükkel az élen – sajnos már meg sem lepődünk.

Tragikus hírrel ért véget az előző hét. DR. KARSAI DÁNIEL haláláról olyanok is megemlékeztek, akik ugyan nem ismerték személyesen, de sorsát és munkásságát kiemelt figyelemmel kísérték, főleg az utóbbi egy évben. Ő maga a méltóságért való küzdelem harcosa (is) volt. Még akkor is, ha éppen az a furcsasága a szónak, hogy ennek szellemében tudjon távozni az életből az, akinek nincs módja tovább aktívan részt venni a „való világban”. De kérdezem én, hogy van e joga ilyen tiszteletlenül, sértően, megalázóan bánni bárkinek is az emlékével, mint ahogyan „kövér lászló” tette. Bár a képviselők nevében mondta, amit mondott, a teljes többség ellen-ÁLLÁSA, elég meggyőző volt az ő nézőpontjával szemben. Sőt – megnéztem a videót, – ő is felállt, majd utána gyakorlatilag szembe köpte önmagát. (A köpés pedig kimeríti a becsületsértés fogalmát. Eddig tehát a becsülete…)

Az „elnökúrnak” bizonyára igaza volt a házszabályzat szerint. Mégiscsak jobban ismeri, mint én. Legalábbis az írott részt illetően. Ha netán az emberi viselkedési, netán érzelmi „normákra” való utalás szerepelne is ebben, az csak valami apró betűs rész lehet… Sőt, ha már ilyen szigorú akart lenni, arra is megvannak az eszközei. De hogy most a viselkedésével levizsgázott a „saját” testülete, nem mellesleg az ország előtt is, az biztos.

Igen, feudális rendszerben élünk, odáig fejlődtünk (vissza). Vármegyerendszer van, ispánok vesznek bennünket körül, még jó hogy nem kell őket méltóságos úrnak vagy asszonynak szólítani egyeseket. (Jaj, ebbe az úr, asszony témába már bele sem merek gondolni.) Bár a „közjogi méltóság” szó maga nem most – a feudalizmust felidézve – került a közbeszédbe, ilyenkor az ember azért elgondolkodik. Méltóságként tud e az ember tisztelni egy olyan „alakot” aki éppen egy olyan EMBERT nem tud megtisztelni még halálában sem, aki egy méltó búcsúban látta azt az alázatot, amellyel úgy gondolta, hogy a környezetének is tartozik?

„kövér úr” nem egy türelmes ember az is kiderült. Hiszen nem kellett sokáig várnia ahhoz, hogy „méltó ellenfélre” találjon. A Gyurcsány Ferenccel folytatott szópárbajával máris azonosulhatott önmagával és a stílusával úgy, hogy abban „hiba nem volt”. Még akkor sem, ha jócskán elbeszéltek egymás mellett. Ugye, hogy ezen már így meg sem lepődünk? „Megérik a pénzü(n)ket!” A nép annak idején Áder Jánosnak kiosztott egy igencsak lealacsonyító jelzőt a „bajszos sz@r” képében. Persze, hogy az is túlzás, sőt tiszteletlenség volt. De akkor mit érdemel ez a „laci gyerek”? Főleg, mi az, ami nyomdaképes? Kisbetűvel írni a nevét, mint „nemecsek ernőnek”?

DR. KARSAI DÁNIEL így is nagyon messzire eljutott. Túl a határokon, de a falakat még nem sikerült ledöntenie. Találkozott Gulyás Gergellyel, sőt még Orbán Viktor is tisztelettel beszélt róla. Hogy konkrét tettekkel miért nem tudták segíteni a munkásságát, az más lapra tartozik. Már az is eredmény tőlük, hogy nem alázták meg nyilvánosan. Minek is tették volna, ha erre van „hivatott méltóság”. Remélem, legalább ebben a minőségében mielőbb születik valami „népítélet”. Valódi változást úgy sem remélhetünk, legalábbis ’26-ig biztosan nem. Na és akkor?

Kép: WikipédiA

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával